A Föld városlakóinak egyharmada tengeti életét a világ valamely nyomortelepén, az indonéz kampungoktól kezdve a dél-afrikai townshipeken át a brazil favelasokig. A vidékről a városokba özönlő néptömegekkel együtt ugyanis a szegénység is érkezik. A tömeges elvándorlás által felvetett problémákra eddig semmilyen átfogó intézkedés nem született. Mivel a különböző kormányok eddig nem tettek hangsúlyt arra, hogy számukra megfelelő lakhatási és szociális körülményeket biztosítsanak, jobb híján a városok peremén, gyakran a veszélyeztetett vagy súlyosan szennyezett területeken kialakuló nyomornegyedekben telepednek le az újonnan érkezők. Ezeken a telepeken viszont a minőségi emberi élet egyetlen feltétele sem adott, a lakótákolmányok semmilyen merev tartóelemmel nem bírnak, nincs bevezetve az áram, a víz, de semmilyen más higiéniai szolgáltatás sem biztosított. Lakóik alapvetően a feketegazdaságból biztosítják a megélhetésüket. Ezek a körülmények a bűnözés és a különböző betegségek melegágyává teszik ezeket a negyedeket.
Anna Tibaijuka, az ENSZ lakásügyi programjának vezetője A bádogvárosok kihívása cím? jelentés ismertetésekor elmondta, hogy a folyamat mára szinte visszafordíthatatlanná vált. Ázsiában él a bádogvárosok lakóinak több mint fele (550 millió ember, mintegy 60 százalék), Afrikában 187 millió (20 százalék), Latin-Amerikában pedig 128 millió (14 százalék) ember él hasonló körülmények között.
A fejlett országokban összesen mintegy 54 millióan tengődnek nyomornegyedekben, ez a szám a teljes városi népesség 6 százalékát teszi ki. Ugyanez az arány ma a fejlődő országokban több mint 40 százalék. "Az ENSZ felmérése szerint 2050-ben a Föld lakossága elérheti a 9 milliárd főt, amelyből 6 milliárdan élnek majd városokban, és 3,5 milliárdan nyomornegyedekben, hacsak nem történik addig valamilyen radikális változás a probléma rendezése érdekében" – állítja a Fibaijuka.
"Afrikában a nyomornegyedekben társadalmi robbanás fenyeget. Latin-Amerikában számos olyan bádogváros található, ahova a hatóságok évek óta nem tették be a lábukat. A szegények nem terroristák. Viszont az alapvető szociális ellátás hiánya antiszociális magatartást válthat ki az érintett rétegekben. Mindez olyan társadalmi változásokat eredményez, amelyek hatása alól senki nem tudja magát kivonni. Ezért ez a probléma az egész világot érinti" – hangsúlyozta a bizottság vezetője. (Hetek)
2003. 10. 10. (VII/41)
