Tony Blair az ötvenedik születésnapján adott sajtótájékoztatón. Megdöntheti Thatcher rekordját Fotó: Reuters
A kétszáz év óta legfiatalabb brit miniszterelnök lazább és magabiztosabb, mint hivatali idejének kezdetén, bár ősz hajszálai megszaporodtak. Ehhez bizonyára hozzájárult az is, hogy Blair és csapata nehéz napokat élt át a Szaddám-rendszer elleni, amerikaiak által vezetett támadás idején: akár miniszterelnöki székébe is kerülhetett volna az akció. Az Irak elleni támadás kritikus időszakában Blair bemutatta, hogy készen áll erkölcsi alapon konfrontálni és elveit érvényre juttatni környezetében, még akkor is, ha ezzel karrierjét veszélyezteti. A válsághelyzetben még inkább kidomborodott vezetői tehetsége, megbízhatósága, szavahihetősége.
A brit parlament alsóházának áprilisi szavazása nyomán a háborús stratégiáért felelős miniszterek távozásra kényszerülhettek volna – Blairrel együtt. Ugyancsak tartani lehetett attól is, hogy Irak az ő "Vietnámjává" válik. A válságos napoknak vége: a Blair vezette Munkáspárt népszerűsége helyreállt, a közvélemény-kutatások szerint a miniszterelnök ismét annyira kedvelt, mint az iraki beavatkozás előtt – számos olyan munkáspárti képviselő van azonban, aki nem fogja neki megbocsátani az Irak elleni támadásban való elkötelezett brit részvételt.
Tony Blair szűk családi körben ünnepelte születésnapját, miután lemondott a kétszáz fősre tervezett parti megrendezéséről. Feszes napi munkamenete csak annyit tett lehetővé, hogy családja felköszöntse a Downing Streeten, mielőtt hozzálátott munkájához.
Sajtóvélemények szerint Blairnek fel kellene használnia az alkalmat arra, hogy felismerje: túl öreg már ahhoz, hogy rockzenészként gitárral pózoljon a fényképeken. A héten ugyanis a brit sajtóban sorra jelentek meg a Blairt gitárral ábrázoló fotók. A brit miniszterelnök oxfordi egyetemi évei során frontembere volt az Ugly Rumors nev? zenekarnak, akkor még hosszú hajjal. A rockzene azóta is a kikapcsolódás egyik fontos formája számára.
A jómódú középosztálybeli családból származó Blair az Oxfordi Egyetemre járt. Itt, a híres egyetemvárosban találkozott Peter Thomson ausztráliai anglikán lelkésszel, aki hosszú beszélgetéseket folytatott a hasonló gondolkodású diákokkal vallásról és politikáról. Blair Oxfordban lett tagja az anglikán egyháznak, és attól kezdve keresztény-szocialistaként aposztrofálja magát. "Ha a szocializmus régi típusú, hagyományos állami fennhatóságot jelent és államosítást, akkor nem vagyok szocialista – mondta Blair 1998-ban. – Ha viszont olyan értékrendszerként definiáljuk a szocializmust, amely a társadalomba és a közösségbe vetett hiten alapul, ha etikai értelemben vesszük, akkor ez az oka annak, hogy a Munkáspárt tagja vagyok" – állítja a brit miniszterelnök, aki a kereszténység miatt tagadta meg a marxizmust, amely egykor nagy hatással volt a Munkáspártra.
A miniszterelnök hite az elmúlt időszakban a média témájává vált, bár tanácsadói kínosan ügyelnek arra, hogy mi kerülhet nyilvánosságra személyes érzelmeiről, családi életéről, keresztény meggyőződéséről. Főtanácsadója az utóbbi időben többször megakadályozta, hogy a miniszterelnök nyilvánosan említést tegyen hitéről. Alastair Campbell kommunikációs igazgató, aki megrögzött ateista, attól tart, hogy Blair túlságosan Bush amerikai elnökre fog emlékeztetni. Egy nemrégiben a Vanity Fair magazin számára készülő interjú során Campbell leállította a Blair keresztény hitére vonatkozó újságírói kérdést, mondván: "Nem foglalkozunk Istennel". A Daily Telegraph információi szerint egy másik alkalommal, még az Irak elleni akció kezdetén tanácsadói elérték, hogy Blair ne "Isten áldja önöket" felkiáltással fejezze be beszédét. Stábja szerint rossz ötlet lett volna ilyesmivel előállni, mire Blair kifakadt: "Ti vagytok a legistentelenebb emberek, akikkel én valaha is..." Blair mindenesetre annyit a sajtó tudomására tudott hozni, hogy készen áll "Teremtője elé állni" a Szaddám Huszein elleni támadás kapcsán is...
Blair eredményei valóban imponálóak: kilenc éve vezeti pártját, hat éve miniszterelnök, két földcsuszamlásszer? győzelmet aratott, ami csaknem maga alá temette a konzervatív pártot. Brit csapatokat öt alkalommal küldött akciókba, amelyekből mindanynyiszor győztesen kerültek ki. Tető alá hozta az északír békét. Nagy-Britanniában növekszik az életszínvonal, és csökken a bűnözés.
Elemzők most mégis arra hívják fel a figyelmet, hogy Blair előtt aligha áll könny? időszak: be kellene vinnie országát az eurózónába, és véghez kellene vinnie a közszolgáltatások megígért reformját. Ugyancsak átalakításra szorul a brit iskolarendszer és egészségügy. Mivel e feladatok megoldásába még nem fogott bele, kritikusai szerint második miniszterelnöki ciklusa nélkülözi a határozott célokat. Párttársai most azt várják: fiatalos lendületét arra használja majd, hogy új irányt szab a valódi szociáldemokrata értékek felé. Ez azonban meglepő fordulat lenne Blair pályáján, hiszen miniszterelnökként az általa harmadik útnak nevezett, vállalkozás- és szabadpiacbarát gazdasági vonalat követi, amely a szabad piacgazdaság és a Munkáspárt hagyományos szociáldemokrata elvei között lavíroz. Sok támogatót szerzett már ezzel az irányvonallal, de sokakat el is riasztott a párt baloldalán, nem is beszélve a korábban kormányokat buktató, ám már meggyengült szakszervezetekről. Blair a Munkáspártot mindenesetre a közép irányába mozdította el, miközben a Konzervatív Párt a politikai spektrum jobboldalára tolódott.
Tony Blair eltávolodott a Munkáspárt által a hetvenes és nyolcvanas években képviselt baloldali ideológiától és szocialista irányultságtól, s vezetése alatt megújult a "Labour". Amikor 1994-ben átvette a párt vezetését, már négy egymás utáni vesztes választáson voltak túl. Blair átfogó stratégiát dolgozott ki, hogy átalakítsa a pártot, változtatott számos hagyományos munkáspárti célon, hogy a brit választók többsége számára elfogadhatóvá tegye azt. A párt figyelmének középpontjába került a szabad vállalkozás, a gazdasági reform. "Új Labour, Új Nagy-Britannia" – hangzott az új jelmondat. Támogatói számára Blair fegyelmezett vezető, aki modernizálta és visszavezette a hatalomba két évtized után a Munkáspártot. Ellenfelei szerint viszont nincs valódi ereje, sekélyes politikus, aki tanácsadói szűk körére támaszkodik.
A brit miniszterelnök nős, felesége, Cherie sztárügyvéd, aki fontos szerepet játszott politikai érdeklődésének kialakulásában és politikai pályafutásában. Blair hallatlan ambícióval politizál, ami családtagjai szerint arra vezethető vissza, hogy korán súlyos veszteségek érték magánéletében: politikai ambícióktól fűtött jogász édesapja épp egy választási kampány közben kapott agyvérzést, amikor Blair alig múlt tízéves. Édesanyja korán elhunyt. A miniszterelnök bátyja szerint ekkor lett végképp sikerorientált, mert "felismerte az élet sebezhetőségét". Tony Blair négy gyermek atyja, legkisebb fia, a hároméves Leo az első baba 1848 óta, akinek születésével hivatalban lévő miniszterelnök büszkélkedhet.
2003. 05. 09. (VII/19)
