A politikai megfáradáson kívül azonban más oka is van az alacsony számú részvételnek – Oroszországban gyakorlatilag hiányoznak azok a szervezetek, amelyek felvállalnák az ilyen demonstrációk koordinálását. A szakszervezetek erőtlenek, a pártok pedig azon kívül, hogy szintén gyengék, inkább a saját ügyeikkel vannak elfoglalva. Az utcára végül kivonulók többsége a Kommunista Párt zászlaja alatt tüntetett. Oroszországnak a nyugatinál fejletlenebb polgári társadalma igencsak szűkében van hatékonyan működő és valóban társadalmi célokat felvállaló szervezeteknek.
Az oroszok többsége tisztában van vele, hogy sem milliók, sem tízmilliók tiltakozása nem fogja megingatni Washingtont az elhatározásában. Hasonlóan gondolkoznak a katonai vezetők is. Egyikük, Jurij Banujevszkij tábornok február 19-én így nyilatkozott: "A katonai elemzők szerint az amerikaiak Irak körüli csapatösszevonásai alapján már akár tegnap elkezdődhetett volna a háború." Alekszej Konova-lov tábornok és politológus pedig egy élő tévéadásban azt mondta: "A kérdés nem az, hogy mikor kezdődik a háború, hanem az, hogy miért nem kezdődött még el. Merthogy az Egyesült Államok bármelyik pillanatban elkezdheti – csak még előtte koalíciót szeretnének létrehozni." Konovalov szerint Amerika magától már nem fog megállni – és a probléma megoldása nem is annyira a protestálás, mint inkább az lenne, hogy lehetőséget biztosítsanak számára, hogy méltóságát megőrizve kihátrálhasson.
Az sem véletlen, hogy ilyen javaslatok éppen Oroszországban hangzanak el; úgy tűnik, az orosz vezetők értették meg leginkább, milyen helyzetbe is került az Egyesült Államok mint nagyhatalom. Hiszen nem olyan rég még Oroszország is nagyhatalom volt, és az oroszok előtt világos, hogy egy ilyen szuperbirodalom, mint Amerika tekintélyén komoly csorbát ejtene meghátrálni holmi szövetséges államok ellenkezései miatt. Azt pedig, hogy milyen is a megsértett önérzet, az oroszok nagyon jól tudják. Ezért kezdtek előhozakodni olyan megoldási javaslatokkal, amelyek figyelembe veszik ezt a tényezőt is. Ezzel Oroszország megerősíti Putyin szavait arról, hogy Amerika stratégiai partnere marad, és nincs köztük ellenségeskedés. "Egy ilyen óriást, mint az Egyesült Államok, csakis meggyőzéssel lehet korrigálni" – mondja Konovalov.
A meggyőzés persze többfelé is irányul: Oroszországban az utóbbi évek legnagyobb hadgyakorlata zajlott a napokban. Igaz, ez valószínűleg inkább saját déli és keleti szomszédainak szólt – melyekről senki sem tudhatja, hogyan viselkednének egy elhúzódó háború esetén. Vlagyimir Lukin, a duma elnökhelyettese és volt amerikai orosz nagykövet arra figyelmeztet, hogy "ez a háború az arab világgal való konfrontációt is eredmé-nyezheti; hosszú és kegyetlen lesz". Véleményét többen is osztják. Így hát Oroszországnak sem árt a hadikészültség, tekintve, hogy Amerika stratégiai partnere a terrorizmus elleni küzdelemben. Az orosz hadgyakorlatokat akár így is lehet értelmezni.
A gazdasági szakemberek némiképp leegyszerűsítik a problémát – szerintük az oroszokat egy dolog kell hogy érdekelje: mikor és mennyi olaj lesz a világpiacon Irak lerohanását követően. Oroszország gazdasági stabilitása függ ugyanis mind az olajáraktól, mind a dollár helyzetétől. Egy elhúzódó háború a dollár esését eredményezheti – az euró-hoz képest is. Az oroszokat már a háborúnál is jobban foglalkoztatja az, hogy milyen valutába fektessék megtakarításaikat. Andrej
Nyecsajev volt gazdasági miniszter a dollár és euró helyett inkább az orosz rubelt ajánlja, mivel szerinte az fogja átvészelni a valuták ingadozását.
2003. 02. 21. (VII/8)
