Ilyen volt, ilyen lett: haditermelésre is alkalmas az újjáépített gyár Fotó: Reuters
Az elnök a hónap második napján megegyezett a képviselőház vezetőivel egy javaslat ügyében, amely feljogosítaná, hogy katonai erőt alkalmazzon Irak ellen. A demokraták is elismerték, hogy ez a megállapodás megnyitotta az utat egy közös kongresszusi határozat jóváhagyása felé, amely támogatná a hadviselést Szaddam Huszein ellen. "Nem hagyhatjuk Amerika békéjének és biztonságának jövőjét ennek a kegyetlen és veszedelmes embernek a kezében" – mondotta a mindkét párt képviselőivel körülvett amerikai államfő. Érdekes módon, Tom Dashle szenátor, a demokrata párti többség vezetője távollétével tüntetett, kifejezvén, hogy nem ért egyet a javaslat mértékével. Hangsúlyozta: még világosabbá kívánja tenni, hogy az Egyesült Államok csak abban az esetben alkalmazna egyoldalúan katonai erőt, ha minden remény elvész az együttműködésre az Egyesült Nemzeteken keresztül.
Egy számbelileg kisebbségben lévő demokrata csoport és néhány republikánus megkísérelte visszájára fordítani a mindkét párt támogatta felfogást, amely szinte teljhatalmat adna Bush kezébe, hogy hadműveleteket kezdjen Szaddám Huszein ellen. Voltaképpen nem az választja ketté a törvényhozókat, adjanak-e felhatalmazást az államfőnek, avagy sem, hogy háborút indítson Irak ellen, hanem az, hogy milyen mérv? legyen a felhatalmazás. "A vonat már úton van" – fogalmazott Tom Lantos, magyar származású kaliforniai demokrata képviselő, aki a javaslat mellett foglalt állást. A képviselőház nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó bizottsága már visszaverte egy maroknyi demokrata tucatnyi próbálkozását, hogy megváltoztassa a Fehér Ház támogatta javaslatot. A kezdeményezést egyébként két republikánus is támogatta. Amikor azonban Richard Gephard, a képviselőház demokratapárti kisebbségének feje csatlakozott a kongresszusi republikánusokhoz és a maroknyi szenátusi demokratához, támogatván a széles kör? hadviselési hatalom megadását az elnöknek, az ellenzék háttérbe szorult. Bush elnök hétfő esti beszédét a vártnál kevesebben kísérhették figyelemmel, mivel a Fehér Ház nem kérte fel a három legnagyobb tévéhálózatot, hogy közvetítse egyenes adásban az államfő üzenetét. A tévénézők hiába is keresték az ABC, CBS és NBC műsorán az elnöki szónoklatot, amelyet pedig a média jó előre a közvélemény tudtára adott. Fehér házi források szerint, ha kérték volna a közvetítést, akkor indokolatlanul fokozták volna a várakozást egy olyan beszéd iránt, amely semmiféle új vagy drámai részletet nem tartalmazott. Az amerikai nép tehát még mindig nem kapta meg azokat az indokokat, amelyeket hallani szeretne, mielőtt az ország belekezd egy, az afganisztáninál sokkal nehezebbnek ígérkező háborúba.
2002. 10. 11. (VI/41)
