George W. Bush elnök, aki a húsvéti ünnepet texasi birtokán töltötte, újra megkísérel befolyást gyakorolni a ciszjordániai eseményekre. Az amerikai államfő támogatásáról biztosította Saron izraeli miniszterelnököt, és elítélte Jasszer Arafatot, a Palesztin Hatóság vezetőjét. Az erőteljes üzenet a Nemzetbiztonsági Tanács ülése után hangzott el, amelynek keretében az elnöki tanácsadók ismételten kétségüknek adtak hangot afelett, hogy Saron stratégiája megállítaná az öngyilkos merényleteket, avagy visszakényszerítené Arafatot a tárgyalóasztalhoz. Amennyiben Bush fenn akarja tartani következetes terrorizmusellenes álláspontját, szinte nincs más lehetősége, mint szigorú bírálattal illetni Arafatot, amiért nem képes véget vetni az öngyilkos bombamerényleteknek. Így tehát az elnök követelte, hogy a palesztin vezető tegyen közzé arab nyelv? felhívást, és utasítsa ostrom alatt álló biztonsági erőit, hogy csapjanak le a terroristákra. Arafat azonban nem is hederített a követelésre.
A Bush-doktrína logikája voltaképpen arra kényszerítené az elnököt, hogy ugyanolyan bánásmódban részesítse a palesztin vezetőt, mint az al-Kaida tagjait, illetve a tálibokat. Az izraeliek ezt naponta fel is vetik. Bush egyes tanácsadói szerint azonban ez a logika összeütközik egyéb elsődleges megfontolásokkal. Amennyiben ugyanis arab támogatást akar kapni Irak ellen indítandó katonai lépéséhez, nem idegenítheti el az arab országokat, amelyeknek Izrael-ellenes erői egyre hevesebben és sürgetőbben követelik a Saron-kormány megzabolázását.
Bush elnök az egyre erősödő bírálatok súlya alatt hétfőn csalódottságát fejezte ki afelett, hogy Arafat nem ítélte el az öngyilkos bombamerénylők állandó támadásait. Nem szólt azonban arról, hogy szombaton az amerikai ENSZ-megbízott igennel szavazott az ENSZ-határozatra, amely felszólította Izraelt, hogy vonja ki csapatait a ciszjordániai Ramallahból, ahol ostromgyűr? alatt tartja Arafat főhadiszállását. Az elnök bosszús hangon utasította el az olyan feltevéseket, hogy távol tartotta magát a közel-keleti eseményektől, kijelentvén: a bírálók nem voltak vele, amikor egész reggel a világ különböző vezetőivel beszélt telefonon.
A törvényhozásban egyesek – mint például Joseph Lieberman connecticuti demokrata és Arlen Specter pennsylvaniai republikánus szenátor – úgy nyilatkoztak, hogy Bush elnök nem fordít elég időt, energiát és tekintélyt a béketörekvésekre. Az amerikai államfő és munkatársai ugyan Arafatra hárították a felelősséget az erőszak fokozódásáért, de nem javasoltak
– legalábbis nyilvánosan – semmiféle új elgondolást a kérdés megoldására. Jóllehet a kormány nagy általánosságban ugyanazokat a húrokat pengette, a dallamban hajszálnyi eltérések voltak észlelhetők. A Fehér Ház azt hangsúlyozta, hogy Arafatnak le kell állítania a terrortámadásokat. A külügyminisztérium inkább annak fontosságát domborította ki, hogy mind az izraelieknek, mind a palesztinoknak önmérsékletet kell tanúsítaniuk.
Fennáll az a veszély is, hogy egyesek, példának okáért az ENSZ, kettős mércét alkalmaznak. Amíg elismerik, hogy az Egyesült Államoknak a szeptember 11-ei támadások után joga van a megtorláshoz a terroristák ellen, tehát bevetheti erőit Afganisztánban az al-Kaida és a tálib erők megsemmisítése céljából, addig Izrael nem tehet lépéseket a polgárait gyilkoló terroristák megfékezésére és szervezeteik felgöngyölítésére.
2002. 04. 05. (VI/14)
