Újabb döfés Afrika szívébe

Goma egyik főutcája. A láva mindent elpusztított Fotó: Reuters

Rezignált arcok, éhségtől korgó gyomrok. Az otthonok helyén megszilárdult fekete lávafolyam. Az utak mentén az éjszakát a szabad ég alatt töltő emberek. Szülők, akik a vulkánkitörést követő káoszban elveszett gyermekeik után kutatnak. Ez a kép tárulkozik fel a kongói Gomában a múlt heti katasztrófát követően, amelynek során mintegy ötvenen vesztették életüket, félmillióan kényszerültek otthonaik elhagyására, és a város egyik felében 180 ezren maradtak ivóvíz és elektromos áram nélkül.

Gomát három fekete lávafolyam szabdalta szét: a felszínük ugyan már kihűlt és megszilárdult, ám a vékony kéreg alatt a lángvörös láva tovább töri az utat magának. A levegőben korom és füst száll. A föld időnként még mindig megremeg, s egyes rengések során újabb épületek omlanak össze. A fedél nélkül maradtak helyzetét tovább súlyosbítják a megkezdődő esőzések.

A nemzetközi segélyszervezetek élelmiszer- és gyógyszerszállítmányai pedig csupán a hét közepén kezdtek el csurgadozni – addig ugyanis nem ítélték biztonságosnak a helyzetet a város megközelítésére.

A vulkán múlt csütörtöki kitörését követően ötszázezer ember menekült a hegyekbe vagy a pár kilométerre fekvő szomszédos ország, Ruanda földjére. A sebtében felállított menekülttáborok azonban aligha enyhítenek a kevéske vagyonuktól is megfosztott emberek nyomorán: a ruandaiak nem túl szívélyes házigazdák – állítólag egy pohár vizet sem hajlandók ingyen adni a bajba jutott gomaiaknak, akiknek nincs pénzük arra, hogy élelmet vásároljanak maguknak, pedig sokan már négy napja semmit sem ettek. "Azt akarják, hogy meghaljunk. Amikor láttuk, hogy tisztulni kezd az ég, azt mondtuk magunknak: akár haza is mehetünk, hogy inkább ott haljunk meg" – mondja egy menekült. "Nincs élelmiszer, nincs víz, a higiéniának nyoma sincs. Úgy vagyunk itt, mint az állatok. Félünk a haláltól. Ha azonban már meg kell halnunk, inkább Kongóban haljunk meg, ne itt, Ruandában" – nyilatkozta egy tanár, Richard Mwambo, aki szintén Ruandába menekült a láva elől.

Az ellenséges viszony 1994-ig nyúlik vissza, amikor a ruandai zavargások miatt Gomába menekült ruandai hutuk Kongóból szervezték meg ellentámadásaikat. Ruanda "hálája" nem sokat váratott magára. Két évvel később Laurent Kabila ruandai segítséggel szervezett lázadást Kongóban. A kongói lázadók központja azóta is Goma maradt, ám a helyi lakosság körében nem örvendenek túl nagy népszerűségnek.

A mostani földrengés menekültjei tehát a fegyveres villongások miatt az őket ért csapás ellenére sem szívesen látott vendégek Ruandában. A hazatérést az egyetlen használható kommunikációs eszköz, a mobiltelefon segítségével az otthonmaradtak is egyre sürgetik – ez azonban korántsem jelentené a probléma megoldását. Szakértők szerint ugyan már minimális az esélye egy újabb vulkánkitörésnek, ám a biztonságos visszatérésig legalább tíz napot kellene várniuk az embereknek.

A hazatéréssel egyébként csak a nyomorúság helyszíne változna meg, hiszen Gomában éppúgy nincs élelem, mint Ruandában. "Nincs mit ennünk. A kormány hallgat, a nemzetközi közösség hallgat. Nem tudjuk, mi lesz velünk. Nincsen piac, nincsenek üzletek. Minden elpusztult" – mondja egy gomai üzletember.

Szerdán a hatóságok buldózerrel kezdtek utat törni a lávafolyam által teljesen elzárt városrészek felé. A problémát tovább fokozza, hogy a mintegy félmillió visszatérő a néhai Goma területének csak az épen maradt töredékére érkezhet, s emiatt az utcákon máris óriási a zsúfoltság, időközben pedig a romok között megjelentek a fosztogató bandák. Ez hétfőn újabb katasztrófához vezetett, amikor is, szemtanúk elmondása alapján, mintegy ötven-hatvan ember megpróbált üzemanyagot lopni egy töltőállomásról. A benzin azonban valószínűleg a forró lávára loccsant, és az egész benzinkút felrobbant – a robbanás ötvenméteres magasságba repítette az üzemanyagtartályokat, s a katasztrófát senki nem élte túl.

A felszínen megdermedt láva további veszélyeket is rejt magában: a megszilárdult felső réteg ugyanis egy tó befagyott jegéhez hasonlóan sok esetben vékony, ezért beszakadhat: aki beleesik a lávába, súlyos sérüléseket szenvedhet, sőt az életével is fizethet. A lávafolyam a Kivu tó vizét is elérte, ami jelenleg a környékbeliek egyetlen vízforrását jelenti. A helyiek tudatában vannak ugyan annak, hogy a megolvadt vulkáni kőzet és a hamu miatt fertőzötté vált a tó vize, ám nincs sok választásuk: vagy a szomjúság vagy a szennyezett víz miatt pusztulnak el. Szerdán a Vöröskereszt ugyan bejelentette, hogy a helyi ivóvíz emberi fogyasztásra alkalmas, ugyanakkor kolerajárvány kitöréséről érkeztek híradások – hasonlóan a Nyiragongo 1977-es kitöréséhez.

Tűzlánc a Föld körül