Arbi Barajev csecsen vezér 1999-ben. Ő sem kapott kegyelmet Fotó: Reuters
Barajev a kilencvenes évek elején speciális kiképzésben vett részt, majd egy olyan gerillahadtest élére állt, melynek feladata a szövetségi erők elleni partizánharc, illetve emberrablás volt. A csecsen falvak egyikében még börtönt is létesített a túszok számára. A hivatalos közlések szerint éppen Barajev és emberei nevéhez fűződik huszonkilenc rosztovi mérnök elrablása, akik dolgozni érkeztek Csecsenföldre, valamint két tévétársaság (az ORT és az NTV) munkatársainak, sőt Valentyin Vlaszovnak, az orosz elnök csecsenföldi teljhatalmú képviselőjének elrablása is. Barajev és bandája számlájára írható mintegy kétszáz gyilkosság, közöttük három brit és egy új-zélandi állampolgár lefejezése. Barajev gerillái több tucatszor megtámadták a szövetségi erők hadtesteit. Nekik tulajdonítják a robbantásokat és a gyilkosságokat, amelyek során a szövetségi erőkkel az utóbbi időben együttműködő csecsenekkel számoltak le.
Mindez érthetővé teszi, hogy miért sorolták Arbi Barajevet huszonnyolc éves korára Cse-csenföld öt legkegyetlenebb és legvérszomjasabb gerillavezére közé. Barajev személyesen vett részt foglyok lelövésében. Többen állítják, hogy a gerillák az ő parancsára kezdték leöldösni a Groznijban maradt idős oroszokat, amikor a szövetségi erők kénytelenek voltak elhagyni a csecsen fővárost.
A Barajev likvidálását vagy foglyul ejtését célzó különleges hadművelet néhány nappal megelőzte a hivatalos híradást. A szövetségiek kamerás megfigyeléssel nyomozták ki, hogy Barajev nagy valószínűséggel melyik házban tartózkodik szülőfalujában. A ház ellenőrzése során a gerillák tüzet nyitottak. A hosszas lövöldözésnek egyes híradások szerint tizennyolc, mások szerint harminc gerilla esett áldozatul. Emellett a híradások azt állítják, hogy tíz gerillavezér is elesett, és sikerült polgári áldozatok nélkül megúszni az összecsapást, illetve a szövetségi erők elesettjeinek számát a minimumra szorítani. Hogy mennyi ez a minimum, arról nincs hír. Maga Barajev megsebesült, és a kertek alatt menekült, majd az életben maradt gerillák egy téglarakás alá rejtették őt – azt nem lehet tudni, hogy még élve, vagy már holtan. Eleinte az a hír járta, hogy Barajev holttestét átadják a rokonainak. A nap végére azonban már arról volt szó, hogy a testet szakértők vizsgálják meg pontos azonosítás céljából, és jelenleg az ügyészségen van. Barajev (és más gerillavezérek) halálhíréről már többször szóltak híradások, azonban ezeket utólag nem erősítették meg. A Barajev holttestének megtalálásáról szóló hivatalos híradást is ellentmondó közlések sora követte. Az ORT riporterei arról számoltak be, hogy a gerillák tüzet nyitottak Hankalában a szövetségi erőkre, megpróbálva visszaszerezni parancsnokuk testét, azonban a belügyminiszter-helyettes ugyanazon a csatornán cáfolta ezt. Az új miniszter arról biztosította az oroszokat, hogy az ehhez hasonló hadműveleteket továbbra is folytatni fogják.
Szerdán az orosz média egyik fő híre már az volt, hogy a szövetségi erők éppen egy húsz-harminc fős gerillacsoport likvidálásában vesznek részt az orosz–grúz határon. Azonban még ezek az akciók sem garantálják a szövetségiekkel együttműködő csecsenek biztonságát. Hírül adták, hogy robbantás áldozata lett Ahmat Kadirov, az elnöki hivatal fejének unokaöccse, aki biztonsági szolgálatot végzett a hivatalban. Még ha sikerül is a szövetségieknek likvidálnia a csecsen gerillák összes parancsnokát – ami nehezen hihető –, akkor is sokáig folytatódnak még a robbantások és lövöldözések Csecsenföldön. Egyeseket a bosszúvágy hajt majd, mások a kenyerüket keresik így, megint mások pedig a hatalomért küzdenek. De bizonyosan lesznek olyanok is, akik csak úgy, "passzióból" fogják ezt tenni. Már csak azért is, mert nehezen tudják elképzelni, hogy lehet élni robbantások és lövések nélkül is.
2001. 06. 30. (V/26)
