George W. Bush amerikai elnök hiába próbálta lebeszélni Jim Jeffords szenátort (balról) szándékáról. Érzékeny veszteség Fotó: Reuters
A republikánusok körében szinte minden befolyásos pártember, elsősorban Bush elnök, latba vetette tudását és ékesszólását, hogy meggyőzze Jeffords szenátort, álljon el tervétől, és maradjon továbbra is republikánus. A kísérlet azonban hiábavaló volt. Magas rangú kormányszemélyiségek és befolyásos republikánusok úgy nyilatkoztak, hogy a Fehér Ház egészen az utolsó pillanatig nem vette komolyan a kongresszusból kiszivárgó híreket, amelyek szerint a vermonti törvényhozó esetleg elhagyhatja a pártot. Mire meghívták, hogy találkozzék Cheney alelnökkel, illetve Bush elnökkel, addigra kifutottak az időből, mert a szenátor már határozott – így a tárgyalások inkább csak udvariassági szertartások voltak, mintsem beható egyezkedési kísérletek.
Sok republikánus és demokrata egyetért abban, hogy Jeffords szenátor döntése ékes példája annak a veszélynek, amit Bush elnök jobbra tolódott kormányzata képvisel. Egyes republikánusok ugyanis attól tartanak, hogy az államfőnek a környezetvédelem, a művi vetélés és más kérdések kapcsán elfoglalt álláspontja ijesztette el és késztette a pártból való kilépésre Jeffordst.
Most, hogy a republikánusok elvesztették többségüket a szenátusban, felmerül az alapvető politikai kérdés: akarnak-e okulni a példából, mérsékelve álláspontjukat, avagy vállalják annak kockázatát, hogy további liberális republikánus szavazókat, illetve politikusokat idegenítenek el? A demokraták is azon a véleményen voltak, hogy Bush elnöknek többet kellene törődnie pártja mérsékelt szárnyával. Walter F. Mondale volt demokrata alelnök, aki 12 esztendeig képviselte Minnesota államot a szenátusban, így vélekedett: "Azt hittem, hogy azt fogja tenni, amit ígért a kampány alatt: vagyis kormányzata a középúton fog haladni. Az ember mindig arra törekszik, hogy közös nevezőt találjon. Amennyiben ő is ezt tette volna, elcsodálkozna, hogy milyen népszerű lehetne. Úgy tűnik azonban: kizárólag azzal törődik, hogy a jobboldalt elégedetté tegye, és ezt az egész ország észreveszi." A felmérések is azt mutatják, hogy Bush február óta 14 százalékot veszített népszerűségéből.
A konzervatívok azonban azon a véleményen vannak, hogy Bush elnök épp elég kérdésben halad a középúton, bár a médiától nem kapja meg érte a kellő figyelmet. Jóllehet Bush elnök a választási hadjárat során a "megértő konzervatív" szerepét játszotta, amióta hivatalba lépett, államfőként azt hangoztatta tanácsadóinak, hogy nem merné követni édesapja nyomdokait, aki elvesztette a konzervatívok bizalmát és ezzel újraválasztásának lehetőségét is. Sok republikánus társától eltérően Haley Barbour, a Republikánus Párt volt elnöke, aki közel áll a Fehér Házhoz, nem rejtette véka alá ellenséges indulatait. Azzal vádolta Jeffords szenátort, hogy azért állt át, mert jobb helyzetbe akart kerülni a bizottságokban, valamint tudta, hogy a republikánusok szenátusi többsége egy hajszálon függött. "Minden, amit Jeffords tett, saját önző érdekeit szolgálta" – jelentette ki ingerülten.
Egy bizonyos: Bush elnöknek nem lesz könny? dolga a törvényhozás felsőházában. A demokraták a következő két hetet minden valószínűség szerint azzal fogják tölteni, hogy saját képükre alakítsák át a szenátust. 1994 óta először nyerték vissza többségüket, és most át kell szervezniük minden bizottságot, ki kell jelölniük az elnököket, és természetesen új terveket kell kidolgozniuk, hogy vissza tudják majd verni ellenzékbe szorult vetélytársaik támadásait. Ugyanakkor a demokraták sem vethetnek el minden egyes javaslatot, amit a kormányzat benyújt, hiszen gondolniuk kell arra, hogy a nyakukon vannak az időközi választások, és a szavazók egyenlő arányban oszlottak meg 2000-ben. Amennyiben nem vigyáznak, az urnákhoz járulók ismét kisebbségbe kényszeríthetik őket.
2001. 06. 02. (V/22)
