Vlagyimir Zsirinovszkij szolidaritási viziten Bagdadban. Hadba vonulna Irak oldalán Fotó: Reuters
Ezzel az értelmezéssel gyakorlatilag az orosz parlament összes frakciójának és főbb pártjainak vezetője is egyetért a jobboldaltól a baloldalig. Vlagyimir Zsirinovszkij pedig, a Liberális Demokrata Párt vezetője sürgősen Bagdadba repült, hogy kifejezze morális támogatását az iraki nép és személyesen barátja, Szaddám Huszein felé.
Az iraki főváros ismét az orosz politikusok ellenkezését és az Amerika-ellenes hangulat újabb hullámát váltotta ki Oroszországban. Utoljára 1998 végén történt ilyesmi a "Sivatagi vihar" nev? akció során. Még az orosz kormány ellenzékét képező, gyakorlatilag Nyugat-barát médiumokban is azt lehetett akkoriban hallani, hogy az USA Irak elleni akciói mögött nyilvánvalóan belső problémák húzódnak meg, nem pedig a közel-keleti államok Huszein-rezsim elleni védelme. Emlékezetes, hogy a "Sivatagi vihar" névre keresztelt akció éppen az amerikai elnök szexbotrányának kellős közepén történt. Ma az orosz médiában azt hangoztatják, hogy a Bagdadra mért újabb csapás nem más, mint az új amerikai elnök, Bush debütálása, amellyel ő és csapata demonstrálta – nem annyira Irak vezetősége, mint a NATO- szövetségesek és Oroszország felé – álláspontját. Ugyanígy vélekednek a politikusok is.
A hivatalos orosz diplomácia azonban már óvatosabb. Oroszország belügyminisztériuma azt mondja, hogy az USA és Nagy-Britannia ilyen jelleg? lépései jelentősen megnehezíthetik az iraki probléma szabályozását. A hivatalos orosz vezetőség nem tett még konkrét lépéseket az üggyel kapcsolatosan, bár később ezekre bizonyára sor kerül. Az Irakra mért csapások, ha figyelembe vesszük az oroszok és az amerikaiak közti nyilvánvaló elhidegülést, közelítik egymáshoz Oroszországot és Irakot, sőt az egész arab világot. Dmitrij Rogozin, a duma külkapcsolatokért felelős elnöke már tett utalásokat bizonyos megteendő konkrét, határozott lépésekre. Kijelentette, hogy az elnök elé kell tárni Oroszországnak az Irak elleni szankciókból való egyoldalú kilépése kérdését.
Maga Putyin egyelőre nem tesz éles hangú nyilatkozatokat. Véleménye nagyjából az orosz belügyminisztériuméval egyezik, azonban az is érthető, hogy nem mehet el az USA-bombázások ügyével kapcsolatos egyöntet? vélemények mellett, még az olyan politikusok véleménye mellett sem, mint Zsirinovszkijé, aki – mint az elmúlt évtized eseményei is bebizonyították – aligha önálló személyiség. Zsirinovszkij gyakran olyan kérdések szócsöveként lép fel, melyeket a Kreml – demokratikus meggondolások miatt – nem fogalmazhat meg nyíltan. Ezért aztán Zsirinovszkij kijelentései arról, hogy Szaddám Huszein és Irak Oroszország kívánatos szövetségesei, könnyen egybeeshetnek az orosz kormány, azon belül magának Putyinnak a véleményével is. És nem is arról van szó, hogy ő a szovjet KGB neveltje. Oroszország a déli határain igyekszik fenntartani a baráti viszonyt az ázsiai országokkal, azon belül Irakkal. Ez a csecsenföldi hadműveletek fényében fontos igazán, ahol a csecsen szeparatisták oldalán muzulmán országból toborzott zsoldosok is harcolnak. Szaddám Huszein lojális hozzáállása a szövetségi erők csecsenföldi hadműveleteihez igen fontos Moszkva számára: Bagdad más muzulmán országoknál jóval rugalmasabb álláspontot foglal el ebben a kérdésben. Ismeretes Szaddám Huszein nyilatkozata, mely szerint: "Az Orosz Föderáció Államának meggyengülése nem áll érdekében a muzulmánoknak, az iszlám hitnek
Nem helyes az iszlám zászlaja alatt feláldozni az állam egységét."
Irak orosz támogatása mögött politikai érdekek mellett gazdasági okok is szerepet játszanak. A Bagdaddal való együttműködés még 1967-ben kezdődött, az iraki olajkutak kiépítése idején. Ma minden negyedik iraki olajkútról elmondható, hogy orosz szakemberek segítségével készült. Oroszország befolyása Irak olajágazatára meglehetősen nagy, és ezt nem érdemes elveszítenie. Az 1990-ben bevezetett embargó kezdetén Irak még mindig több mint hét milliárd dollárral volt adósa Moszkvának. Ez a tartozás némely számítások szerint az utóbbi tíz év alatt összesen több mint huszonhárom milliárd dollárt tesz ki, ugyanakkor, mikor ilyen válságos gazdasági helyzetbe került, továbbra is kénytelen volt nyugati hitelezőinek fizetni. Érthető, hogy Irak bombázása és az ország elleni embargó egyáltalán nem felel meg Oroszország gazdasági és politikai érdekeinek. Innen eredeztethető az orosz politikusok Amerika-ellenes hangulata is. Ők mind jobban és jobban hajlanak afelé, hogy Washington szándékosan túlozza el a Szaddám-féle rezsim problémáját, és ez egyike az USA titkos feladatainak – még jobban megleckéztetni mind gazdasági, mind politikai szempontból Oroszországot. Így hát, amennyiben az amerikaiak folytatják az Irak elleni csapásokat, ez az oroszok szemében az ellenségképet erősíti, míg Irak egyre inkább szövetségesnek fog számítani, akit segíteniük kell a bajban, és akivel ki kell szélesíteniük az együttműködést minden szinten, beleértve akár a katonait is.
2001. 02. 24. (V/8)
