Jacques Chirac beszédet mond az Európa Parlamentben. Részeredmények Fotó: Reuters
"Viszonylagos siker" – hangsúlyozta az első szót lapunknak a nizzai eredményeket firtató kérdésére Paul Poudade francia nagykövet, aki sajtótájékoztatóján elismerte: a tagjelölt országok véleményét nem kérdezték meg, mielőtt az európai testületekben most újraszabályozott szavazati arányokról döntöttek volna. Így Magyarországnak is kész tényként kell kezelnie, hogy 12 szavazata lesz a Európa Tanácsban, és a hasonló lélekszámú Görögországnál és Portugáliánál kevesebb, 18 képviselője az Európa Parlamentben.
A francia elnökséget lezáró találkozó hivatalos célja a hidegháború által kettéosztott Európa újraegyesítése volt. A tagállamok azokban a reformokban kívántak megegyezni, melyek révén kinyithatják az ajtókat az egykori kommunista országok előtt, előkészítve az utat az Írországtól Bulgáriáig, Svédországtól Máltáig terjedő unió létrehozása előtt. A megfigyelők szerint viszont a már bennlévők hatalomért és befolyásért folytatott csatájává változott a csúcs. "Ha tizenöt ország így akar megegyezésre jutni az asztalnál, akkor el lehet képzelni, mi lesz huszonhét tagország esetén" – fakadt ki az egyik uniós diplomata.
Az Európai Bizottság vezetője, Romano Prodi sem volt elégedett: "Csak csalódottságomat tudom kifejezni amiatt, hogy a többségi szavazást nem terjesztették ki bizonyos kulcsterületekre" – mondta a bizottság olasz elnöke.
A csúcsot ugyancsak meghatározta az elnökség és az Európai Bizottság közötti feszültség. Jacques Chirac francia elnök a bizottságot politikai szereppel nem bíró, alkalmazotti szervezetként kezeli, s ki is hagyta őket a többi vezetővel folytatott megbeszélésekből. Romano Prodi, a bizottság el-nöke erre külön megbeszélés-sorozat megszervezésével vá-laszolt.
Az unió kisebb országait is elkeserítették a "nagyok" törekvései. Jaime Gama portugál külügyminiszter szerint az első francia javaslatok megalázóak voltak a kisebb nemzetek számára. Kosztasz Szimitisz görög miniszterelnök rámutatott: a nemzeti szavazatok újrasúlyozása "nyilvánvalóan a nagy országok uralmának megteremtését célozza".
A kisebb államok a bizottság megerősítése mellett kardoskodtak, a nagy országok viszont igyekeztek kiküszöböl-
ni szavazóerejük gyengülését, ami az EU bővüléséből fakadna. Mivel az elkövetkező évtizedben várhatóan sok kisebb ország fog csatlakozni, a "nagyok" úgy döntöttek, nem engedik, hogy ennek következtében hatalmuk csorbuljon.
Nizzában az is nyilvánvalóvá vált, hogy a bővítéssel kapcsolatos kezdeti heves lelkesedés számos EU-országban meglanyhult. Az 500 millió fős egységes piac vonzó számukra, ám a politikai következmények most sokkal inkább aggasztják őket.
Jóllehet a francia–német tengely leírása túl korainak bizonyult, a kapcsolat ma már nem képviseli azt az erőt, amit korábban. A Helmut Kohl egykori kancellár és Francois Mitterand volt elnök között létrejött megértés már nem jellemzi Gerhard Schröder és Jacques Chirac jelenlegi viszonyát. Schröder kancellárt – Kohllal ellentétben – nem befolyásolják háborús emlékek, és a francia vezetővel szemben kevésbé hajlandó engedményekre. Németország, amely a kibővített Európa közepén foglal majd helyet, új, független játszmát folytat. Az egész csúcs alatt ellentétek voltak a német és a francia vezetők között a szavazatok megosztása miatt. Németország több szavazatot akar, mint Franciaország, mivel nagyobb a népessége.
Uniós törvény a vallásszabadságról
2000. 12. 16. (IV/51)
