A líbiai vádlottak börtöne Hollandiában. Nem érzik bűnösnek magukat
Fotó: Reuters
Majdnem tizenkét évvel ezelőtt, 1988. december 21-én a skóciai Lockerbie-ben
lezuhant a PanAm London–New York-i járata. A balesetben 270 ember – köztük négy
magyar – vesztette életét. A repülőgép felrobbantásával vádolt két líbiai
férfit mintegy tízéves huzavona után tavaly adta ki Kadhafi líbiai elnök (Hetek,
1999. április 10.: Feloldozzák Líbiát?),
ezért kezdődhet el csupán most a tárgyalásuk.
Az Abdel Basset Al-Megrahi és Al-Amin Kalifa ellen felhozott vádpontok közül –
öszszeesküvés, gyilkosság, illetve a légbiztonsági nemzetközi megállapodások
megsértése – a bíróság csupán egyben fogja elítélni a vádlottakat. A
tárgyalás egyébként a világtörténelemben eddig precedens nélküli, ugyanis most
fordul elő először, hogy – Líbia nyomására – egy ország igazságszolgáltatása
egy másik államban ítélkezik. A tárgyalás a skót jogrendszer alapján zajlik, azzal
a változtatással, hogy nincs esküdtszék, és az ítéletet három skót bíró fogja
meghozni a hollandiai Utrecht közelében található Zeist légibázison. Az épület
korábban az Egyesült Államok légierejének bázisaként szolgált, mára azonban
rendkívül megbízható biztonsági rendszerrel rendelkező tárgyalóteremmé
alakították át. A tárgyalás kezdetére az amerikai áldozatok több rokona a
helyszínre utazott: költségeiket az USA Igazságügyi Minisztériuma fedezte.
A várhatóan több mint egy évig elhúzódó tárgyalás során a vád mintegy ezer, a
védelem pedig száz szemtanút kíván meghallgatni.
A vallomásokból kiderült, hogy a tanúk ma is élénken emlékeznek az eseményekre,
és rettenettel gondolnak vissza azokra. A közelben lakók vagy járók közül többen
elmesélték, hogy a repülőgép hatalmas erej? robbanással semmisült meg, és
egyetlen hatalmas tűzlabdává változott az esti égen. Valamennyi elhangzott vallomás
megerősítette, hogy robbanásról volt szó, egy tanú az atombombához hasonlította a
látottakat.
A tanúk elbeszéléséből az is kiderült, hogy Lockerbie egész életét hosszú időre
megváltoztatta a katasztrófa. A városban azóta is érezhetően jelen vannak a gyász
és a fájdalom nyomai. A lakosság a felelősök megbüntetésétől remél erkölcsi
támogatást.
A vádlottak tagadták a vádakat, és megnevezték a szerintük valós elkövetőket,
vagyis a szír támogatottságot élvező Népi Front Palesztina Felszabadításáért
Főparancsnokság, illetve a Palesztin Népi Harci Front nev? szervezeteket.
Sajtónyilatkozatban a-zonban mindkét szervezet tagadta, hogy köze lett volna az 1988-as
merénylethez.
Kadhafi líbiai elnök szerdai nyilatkozatában kijelentette: országa soha nem fogja
elismerni felelősségét az ügyben. A líbiai média egyébként meg-lehetősen
szűkszavúan nyilatkozott a tárgyalás megkez-déséről. A kormány befolyása alatt
álló Jana hírügynökség az USA részvételét az ügyben úgy értékelte, mint "az
igazság megsértése és a bíróság hatókörébe történő egyértelm?
beavatkozás". Az olasz La Stampa cím? lap pedig úgy véli, hogy az ügy nagy
nyertese nem más, mint Kadhafi elnök, aki a két vádlott kiadásával elérte, hogy az
USA feloldja a Líbia ellen hét éve kivetett gazdasági szankcióit.
2000. 05. 06. (IV/19)
