Az ifjabb Bush még ifjabb rajongója. Republikánus éllovas Fotó: MTI
Az elnökválasztási kampány meglepetései a republikánus mezőnyben születtek.
Bush szinte példa nélkül álló módon 41 százalékkal végzett a hatosfogat győzteseként,
de még ennél is nagyobb figyelmet keltett, hogy Steve Forbes, a gazdag lapkiadó 30 százalékkal
került a második helyre, Alan Keyes pedig 14-gyel a harmadikra. McCain ezzel szemben ötödik
lett, és csupán 5 százalékra tellett az erejéből. A demokrata pártiak 64 százaléka
Al Gore alelnököt választotta, így Bradley szenátor meglehetősen háttérbe szorult.
A második hivatali időszakát szolgáló Bush kormányzó rekordteljesítményt ért el,
ugyanis már első próbálkozására túlszárnyalta Bob Dole-t, aki 1988-ban csak 37 százalékot
kapott az ugyancsak hatszemélyes mezőnyben. Persze mind Bush kormányzó, mind Gore
alelnök tudatában van annak, hogy bár Iowa állam az amerikai politika epicentruma, az
eredményeket egyáltalán nem tekinthetik megbízható előjelnek arra vonatkozóan, hogy
voltaképpen ki is kerül be a Fehér Házba 2001. január 20-án, de még arra sem, hogy
ki nyeri el pártja elnökjelöltségét. Bush már a jelölőgyűlések megnyitása után
45 perccel közzétette győzelmét, és kijelentette: "Nem is álmodtam, hogy
megkaphatom a szavazatok ilyen arányát. A mai este az új évezred első voksolásának
időpontja, a kezdete annak a folyamatnak, amelynek keretében Amerika megválasztja azt
az elnököt, aki bevezet bennünket a 21. századba."
A demokrata párti Gore alelnök elismerte, hogy New Hampshire-ben egészen más ellenféllel
néz majd szembe, és leszögezte: "Nincs úgynevezett döntő pillanat – utalván
ezzel arra, hogy ez a győzelem nem biztosít semmi előnyt számára New Hampshire-ben
–, azt a versenyt annak rendje és módja szerint kell megnyerni." Bradley szenátor
is úgy nyilatkozott, hogy nagy küzdelmet vár a következő összecsapásnál: "Hadd
gratuláljak az alelnöknek jó szerepléséért. Kemény ellenfélnek tartom, akivel még
sokszor fogok szembenézni az elkövetkezendő hetekben."
A republikánus Steve Forbes figyelmeztetett, hogy a harc csak most kezdődik. Majd annak
a nézetének adott hangot, hogy a második hely elnyerése bizonyítja, hogy "az
elgondolások, az elvek igenis számítanak, és aki erős konzervatív üzenettel lép
fel, az széles kör? támogatást nyerhet a konzervatív párttagok körében
Olyan
politikai rendszert fogunk bevezetni, amely legmagasabb eszményeinket, és nem
alacsonyrend? ösztöneinket tükrözi." John McCain, aki nem sokat törődött az
iowai pártgyűlésekkel, és így ötödik lett, úgy vélte, hogy ezek az eredmények
nem fogják befolyásolni a választókat New Hampshire-ben: "Ott többnyire nem fordítanak
túlságosan sok figyelmet az iowai jelölőgyűlésekre. A részvételi arányszám különben
is alacsony volt, New Hampshire-ben pedig igen magas lesz." A felmérések legtöbbje
szerint McCain némi, 5 és 12 százalék között ingadozó, vezetésre tett szert Bush
kormányzóval szemben.
Bushnak azt kell bebizonyítania, hogy a külpolitikában mutatott gyengeségét le tudja
küzdeni, illetve a választásokig el tudja érni azt az elemi szintet ezen a téren, ami
meggyőzi a választópolgárokat alkalmasságáról az elnöki hivatal betöltésére. A
másik kérdés, hogy a szavazóknak mennyire tetszik majd az, hogy a Bush család szinte
dinasztiává nő az Egyesült Államokban, hiszen ez már előttük Kennedyéknek sem
sikerült.
Al Gore esetében más a helyzet. Az alelnök nem is olyan régen összerúgta a port Bill
Clintonnal, elítélte őt a körülötte folyó botrányokért, és elhatárolta magát tőle.
Az utóbbi néhány hónapban azonban megváltozott a kép, és Gore szép lassan visszahúzódott
az elnök mellé, sőt még segítségéért is folyamodott, amit meg is kapott. Linda
Divall, a republikánusok egyik közvélemény-kutatója hangsúlyozta: "Nem kell
zseninek lenni ahhoz, hogy az ember elismerje, Gore okosan tette, amikor újfent az elnök
mellé húzódott."
2000. 01. 29. (IV/5)
