Vlagyimir Zsirinovszkij ezredesi egyenruhában az Állami Dumában. Leszerelik?
Fotó: MTI
Pedig Zsirinovszkij, az oroszok "mórja", és pártja nem keveset tett. A
Szovjetunió felbomlása után 1992-ben, amikor még nemcsak a Szovjetunió népei, hanem
maga Oroszország is üdvözölte a nemzeti szuverenitást, Zsirinovszkij meghirdette az
új birodalmi eszmét.
Az LDPR zászlaja sokatmondó volt: az 1860-as évek beli orosz birodalom körvonalai látszottak
rajta, amelyek nemcsak Finnországot és Lengyelországot foglalták magukba, hanem Alaszkát
is. Akkoriban nevettek a birodalmi gondolaton, amelyhez – a kommunisták kivételével
– Zsirinovszkij volt az egyetlen, aki mindvégig hűséges maradt.
Ma ezt a birodalmi gondolatot, amely az államiság eszméje lett, a politikusok többsége
osztja. Persze, nem az elveszített területek visszaszerzéséről van szó. A világ máig
legnagyobb és egyik legnépesebb országának, az Orosz Föderációnak egységét és
oszthatatlanságát immár mindenki hangoztatja.
Zsirinovszkij és pártja a hatalom valamiféle kísérleti alanya volt. Miközben a tömegeket
eszmékkel és jelszavakkal bombázta, a hatalom figyelte a tömegek reakcióját és
ennek megfelelően igazította ki politikáját. Az 1992-93-as év LDPR-je fasiszta jelleg?
szervezet volt. A párt figyelte, hogyan reagál a lakosság a nyíltan náci és pogromra
felhívó jelszavakra. Ez volt annak az új ideológiának a próbája, amelynek össznépinek
kellett volna később lennie.
Az emberek többsége viszont nem vette be a náci eszméket, az LDPR pedig lemondott róluk,
hogy úgymond még liberálisabb és még demokratább legyen. A Kreml urai az LDPR-t
használták arra, hogy szondázzák a közvéleményt azzal kapcsolatban, hogy eltávolítsák-e
a kommunistákat a vezetésből és betiltsák-e Zjuganov kommunista pártját. "Ha a
kommunisták hatalmon maradnak, az ország nem fejlődik, tehát a kommunistákat be kell
tiltani" – hangzott Zsirinovszkij egyik kommunista-ellenes kirohanása ez év tavaszán.
"Május elsejével be kell tiltani a pártot, az Állami Dumát fel kell oszlatni" –
tette hozzá. E felszólalásával az LDPR vezetője a parlament alsó- házának
feloszlatását elsőként vetette fel – a Kreml ízlésének megfelelően. Mindig azt
tette, amit Jelcin elnök nem engedhetett meg magának, bár kedvére való volt.
A politikai erők és a társadalom hangulatának ilyesfajta felmérése után döntött
úgy Jelcin, hogy meneszti Primakov kommunistabarát kormányát, de nem kockáztatta meg,
hogy betiltsa az Oroszországi Kommunista Pártot, és szélnek eressze a dumát. Egyébként
az utóbbira nem is volt szüksége. A duma kommunista frakciója által az elnök ellen
elindított vádemelési javaslat megbukott, nem utolsó sorban az LDPR-nek és vezetőjének
köszönhetően. Zsirinovszkij, a tüzes szónok az impeachment kérdéseinek megvitatását
a kommunista párt elleni vádakká változtatta: saját népük irtását vetette szemükre.
Zsirinovszkijnak nem az első Kremlnek tett szolgálata volt ez. A populista vezér és pártja
mindig a védelmükben lépett fel.
Függetlenül az elnök ellenzékével szemben aratott ez évi sikereitől, Jelcin
korszaka is végéhez közeledik. Ezt bizonyítja az államelnök arra irányuló kísérletének
harmadik kudarca, hogy Szkuratov főügyészt felmentse. A Föderációs Tanács nem támogatta
Jelcin döntését. Pedig a főügyésszel kapcsolatos kérdés vizsgálatát maga a tanács
tagjai kezdeményezték. Mintha kiprovokálták volna, hogy az elnök aktívan fellépjen,
aztán pedig a tanácsot alkotó orosz régióvezetők megmutatták az elnöknek, ki ma az
úr az országban.
A helyi vezetők nyíltan hangoztatják, hogy ellenőrzésük alá vonják a parlamenti választásokat.
Saját embereiket akarják odatenni, olyan szervvé akarják alakítani a törvényhozást,
amely a régiók érdekeit képviseli, és nem a politikai pártokét. Főképp nem az
LDPR-ét. Még akkor sem, ha ezzel a párttal mindig meg lehet egyezni. Hiszen éppen
Zsirinovszkij helyezte elsőként az ismert orosz politikusok közül a képviselői tevékenységet
üzleti alapokra. Régóta ismeretes, hogy amikor más frakciók azzal a szándékkal
keresik fel, hogy szavazatával támogassa őket, Zsirinovszkij csak egyet kérdez: "Mennyiért?"
Az LDPR vezetőjének botrányos híre, leplezetlen korrumpálhatósága és az alvilággal
fenntartott kapcsolatai ma az orosz politikai elitnek nem használnak. Abban az időszakban,
amikor szünet nélkül korrupcióval vádolják egymást a politikusok, a "Kremlgate"
után, akkor, amikor meghirdették a korrupció és az alvilág elleni harcot, a
hatalomnak nincs más választása, mint hogy megtisztítsa sorait. Máskülönben megkérdőjeleződik
minden politikusnak az ország vezetéséhez való erkölcsi joga.
Zsirinovszkij mégsem adta fel a reményt, hogy bekerül az új dumába. Az LDPR újabb
jegyzékét a központi választási bizottság már nem fogadhatja el. Ezért alapították
meg sürgősen az újabb választási tömörülést, Zsirinovszkij Blokkját. Részt vesz
benne a Szabad Fiatalok Oroszországi Szövetsége, Oroszország Szellemi Újjászületésének
Pártja. A rá jellemző stílusban Zsirinovszkij kijelentette, hogy a blokkban az LDPR
aktivistái és "vele rokon lelk?" személyek vesznek részt. Ez így is van: a
Szellemi Újjászületés Pártját Zsirinovszkij húga vezeti
Ha a blokkot be is jegyeznék és a vezért újból képviselővé választanák, csillaga
mégiscsak leáldozóban van. Zsirinovszkij korszaka Jelcinével együtt tűnik el. Bárki
legyen is az új cár, a réginek a bohócára nem lesz szüksége.
1999. 10. 16. (III/41)
