A vidéki egészségügyi ellátás teljesen összeomlott – állítják a megmaradt
egészségügyi dolgozók, és ennek eredményeként valószínűleg polgárok százai
haltak meg. A háború polgári áldozatait kezelő orvosok közül a kormányerők legalább
húszat letartóztattak. A fogságba esett orvosokat a szerb hatóságok megverték és
legalább kettőt meg is öltek. Az egyik szemtanú szerint, amikor a rendőrök
kihallgattak egy környékbelit, rögtön az orvosok után érdeklődtek. A koszovóiak
nem biztosak abban, hogy az egészségügy szándékos leépítéséről volt-e szó vagy
a háború elkerülhetetlen következményéről. Jugoszláv kormánytisztviselők szerint
szó sincs megfélemlítési politikáról, azok az orvosok pedig, akiket letartóztattak,
a fegyveres felkelőket támogatták.
A lázadók által ellenőrzött területeken sok orvos nem meri a betegeket kezelésben részesíteni,
mások pedig nem rendelkeznek a szükséges felszerelésekkel, gyógyszerekkel illetve áramszolgáltatással.
Olyan nagy a bizalmatlanság orvos és beteg között, hogy még tűzszünet idején is
folyamatosan halnak meg az emberek megfelelő ellátás hiányában. Orahovac környékén
és más térségekben is attól tartanak a polgárok, hogy amennyiben a nem felkelők által
irányított területeken kérnek orvosi ellátást, letartóztatják őket. Számukra az
orvosi ellátás tulajdonképpen megszűnt, a külföldi segélyszervezetek által felajánlott
kezelések kivételével.
A lakosok bizalmatlanságát példázza annak az apának esete, aki miután fia megszületett,
nem merte feleségét kórházba szállíttatni, mert az asszony elvesztette eszméletét.
A legközelebbi klinikát lerombolták, a körzeti egészségügyi központ pedig orvosok
és gyógyszer híján üresen áll, ajtajai elbarikádozva. Az apa kétségbeesetten
keresett segítséget az országúton rohanva, és kizárólag egy újságírókat szállító
autót volt hajlandó megállítani, hiszen az újságírók jelenléte biztonságot
jelentett. Sok falu lerombolása és közel 250 ezer ember hajléktalanná tétele után a
kormány a NATO-fenyegetések hatására sok csapatot visszavont. De a félelem továbbra
is jelen van. Ahogy az emberek előbújnak rejtekhelyeikről, arról számolnak be, hogy többen
menekülés közben haltak meg. A hegyekben az idősek és a kisbabák voltak a legvédtelenebbek.
Az egyik sebész arról számolt be, hogy az elmúlt három hónap során 300 operációt
végzett el, felét sérült lázadókon. Jelenleg 15 ezer ember tartozik a körzetéhez.
Sok betege az egészségtelen életkörülmények és gyógyszerhiány miatt halt meg. Az
ENSZ Menekültügyi Hivatala szerint a mindeddig szabad ég alatt tartózkodó menekültek,
akiknek száma mintegy 50 ezerre tehető, nagy része mostanra már hazatért. Az Amerikai
Külügyminisztérium jelentése azonban körülbelül 10 ezer olyan emberről számol be,
akiknek nincsen menedékük. A tél pedig egyre közeleg...
1998. 11. 07. (II/45)
