Szerb rendőrök Koszovóban. Otthon érzik magukat Fotó: MTI
A moszkvai egyezségről a brit külügyminisztérium szóvivője szkeptikusan csak
annyit mondott: "Jelcin egy félfül? nyulat húzott elő a molyrágta kalapból.
Bosznia egyik leckéje számunkra az, hogy nem bízhatunk Milosevic szavaiban."
Belgrád – miközben szavakban hangsúlyozza tárgyalási szándékát a koszovói
albánokkal – a hét eleji NATO-hadgyakorlat ellenére ragaszkodik ahhoz, hogy csapatai
szabadon állomásozzanak az ország bármely pontján, beleértve természetesen
Koszovót is. A katonaság és a különleges katonai egységek Koszovóból történő
kivonását sürgető nyugati véleményekre válaszolva Zivadin Jovanovic jugoszláv
külügyminiszter Brüsszelben kijelentette: "Ez nem külföldi terület. Szükség van
itt a csapatainkra".
A függetlenséget követelő albánok és a szerb biztonsági erők konfliktusa február
óta több mint 300 halálos áldozatot követelt, és a becslések szerint 60 ezer
embernek kellett elmenekülnie otthonából. Robert Gelbard amerikai diplomata szerint a
szeparatista albán katonai alakulatokat iráni fegyveresek is támogatják.
A NATO megnyerhet bármennyi csatát Szerbiával szemben, de a háborút soha
– állítja a koszovói válságról szóló terjedelmes elemzésében az Adevarul
cím? bukaresti lap, amely szerint Koszovó nemcsak szerb–albán vagy szerb–NATO,
hanem a Nyugat és Oroszország konfrontációjának színterévé is válhat. Megeshet,
akárcsak Irak esetében, hogy Moszkva ismét felvállalja a békéltető szerepét és
így még inkább megerősíthetné pozícióját a Balkánon. A dél-európai események
felértékelik Románia szerepét is mind a NATO, mind Moszkva irányában – véli az
Adevarul.
1998. 06. 20. (II/25)
