A vers valószínűleg egyidős az emberiséggel. A ritmusos beszéd, az énekek, melyekről később lekopott a dallam, a kezdetektől része az emberi kultúrának. Nem volt ez mindig tudatos, és nem is rendezték vaskos kötetekbe, de a mindennapok része volt mindig is. S fő jellegzetességük, hogy ismeretlen szerzőtől származtak. Az irodalomtudomány jelenlegi álláspontja szerint az irodalom kezdete az epika születésével esik egybe, az első szépirodalmi alkotások ugyanis elsősorban elbeszélő jellegű művek voltak. Az első elbeszélő – akiről a legtöbbet tudunk –, Homérosz, az i. e. 8. században élt.
Nincs egyszerű dolga annak sem, aki definiálni akarja, mi is a vers. Jellemző rá a zeneiség, ríme, ritmusa lehet, sűrített a nyelvezete, érzelmek jellemzik és/vagy érzelmeket keltenek. A dallam és ritmusosság segített megjegyezni történeteket, még mielőtt az írásbeliség kialakult volna. Ezért van az, hogy valaki szerint a vers a zene unokatestvére. De az is lehet, hogy édestestvérek.
A híres reneszánsz költő, a 14. században élő Petrarca verseit Daloskönyv című kötetbe rendezte. Tinódi Lantos Sebestyén a már említett „megzenésített történetet” adta elő, egyszerre szórakoztatott és mesélte el, mi is történt többek között Eger vára ostrománál.
2020.04.10. (XXIV/15)
