Tóth Ilona orvostanhallgató az 1956-os forradalom kultikus nőalakjává vált a rendszerváltás után. A másik öt kivégzett nőről: Havrilla Béláné Sticker Katalinról, Angyal Józsefné Friedl Valériáról, Bakos Gyuláné Salabert Erzsébetről, Magori Máriáról, Mányi Erzsébetről nem sokat tudunk, pedig ők is ugyanúgy a forradalom mártírjai, ahogyan Tóth Ilona. Miért feledkezik meg a történelmi emlékezet róluk?
– Tóth Ilona orvostanhallgató pere a súlyos legitimációs válsággal küzdő Kádár-kormány számára rendkívül fontos, egyben szimbolikus is volt. Ez egy korai per, ez volt a megtorlás első és egyetlen kirakatpere.
A vád szerint a 24 éves orvostanhallgató hivatásával visszaélve brutálisan meggyilkolt egy ártatlan embert. A forrásokat elemezve kijelenthetjük: ez a vád (a vádlottak beismerő vallomásai ellenére) nem áll meg, de az eljárásnak nem is az igazság kiderítése volt a célja. A hatalom szempontjából ugyanis ennek a pernek volt egy nagyon fontos kulcsüzenete. Demonstrálni kellett, hogy a forradalom valójában aljas volt és bestiális, ezért elkerülhetetlen volt a szovjet tankok behívása és az „ellenforradalom leverése”. Ennek bizonyításához a valóság meghamisításától sem riadt vissza a hatalom.
2017. 11.02. (XXI/44)
