Munkája során számos országban megfordult, ahol a nyelvi különbségek mellett az emberek gondolkodásmódja is teljesen eltér egymástól. Hogyan sikerült úrrá lennie a körülményeken a különböző kultúrákban?
– Ez az egyik legnagyobb kihívás, kettős jelleggel: nemcsak a befogadó ország kultúrája más, hanem a békefenntartó csapatok tagjai is különböző nációk képviselőiből tevődtek össze. Az angolai misszióban ez külön előírásként szerepelt, hogy egy csoportban nem lehet két békefenntartó azonos országból. Volt, amikor egy csapatba kerültem egy svéd, egy bolgár, egy orosz, egy egyiptomi, valamint közép-afrikai muzulmánokkal egy, még a portugál gyarmatosítók által épített kihelyezési ponton. Mindenkinek más volt a kultúrája, vallása, képzettsége, nyelvtudása, akcentusa és gondolkodásmódja, de mivel rá voltunk kényszerítve, sikerült együttműködnünk. Ramadán idején például, amikor a muzulmánok egész éjszaka „tomboltak”, helyettük is el kellett látni bizonyos feladatokat. Egy másik esetben Maliból érkező kollégákkal kellett áthidalni a kommunikációs nehézségeket, akik kiválóan beszéltek franciául, de annál kevésbé angolul. Nálam fordított volt a helyzet, nem volt könnyű megértenünk egymást. Mindezek ellenére az egyik legjobban együttműködő csapattá alakultunk.
A katonai missziók munkájában adott a stressz, a különböző okok miatt kialakult feszültségek. Hogyan lehet ezeket kezelni?
2015. 03. 06. (XIX/10)
