A donyecki szakadárok igazán ütőképes, nagy harctéri tapasztalattal rendelkező vezető erejét a zsoldosok különítményei adják – állította lapunknak az egykori szerb híradós tiszt, Milan, aki Líbiában, majd a Krím félszigeten is részt vett a helyi fegyveres konfliktusban. A zsoldosok körül rengeteg legenda kering a hazafiságról, az igazságérzetről, de ezek elfedik a puszta valóságot, tette hozzá. Az ukrajnai harcokban részt vevő szerbiai harcosokat ugyanis nem a hazafiság mozgatja, álljanak akár az orosz, akár az ukrán oldalon: ők egyszerű zsoldosok, akik a harcokban való részvételért sok ezer dollárt kapnak. Milan azért igyekszik árnyalni a zsoldosokról kialakult képet, mert véleménye szerint a „bérkatonáskodás” egy régi szakma, amely ma ugyan számos országban bűncselekménynek számít és a törvény üldözi, de az álszent viselkedés mögött bizony komoly szükség mutatkozik a zsoldosok szolgálatára, sok esetben éppen azon országok vezetői részéről, akik nyilvánosan elítélik ezeket a katonákat.
Milan híradós volt, sohasem harcolt a frontvonalban, ahogyan az a csapat sem, amellyel részt vett ezekben a konfliktusokban. Az ideális zsoldos egyébként katonaviselt, nemrég leszerelt, esetleg frissen nyugdíjazott katona. Még jobb, ha a helyi nyelvet is ismeri. A szerb háború idején sok olyan egykori közkatonából vált hivatásos, akik azóta ebből az életformából tartják fenn magukat.
Korábban Kadhafi líbiai harci gépeit is szerb repülésirányítók koordinálták, és szerb pilóták – amíg lehetőségük volt repülni – szolgáltak is a szovjet gyártmányú harci gépeken. Ott is az a hír járta, hogy mind Szerbiából, mind pedig a boszniai és az elkergetett horvátországi szerbek közül szép számmal jelentkeztek zsoldosnak Kadhafi hadseregébe. A líbiai „munkavállalásnak” volt egyfajta érzelmi alapja is, ugyanis ezek a katonák elsősorban a NATO egykori légicsapásait okolták például Koszovó elvesztése miatt – állította Milan. Jellemző, hogy Szerbiában mind a mai napig igen erős a NATO-ellenesség a szerb lakosság körében: az 1999-es bombázás anyagi és lelki értelemben vett rombolásait ugyanis nehéz elfelejteni. A szerbek közül sokan úgy vélik, hogy a NATO egy legális hatalom elleni ellenzéki lázadást támogatott Koszovó esetében, így tulajdonképpen hadat üzent az országnak. A szerb nacionalizmus ugyanis nem tűnt el, csak éppen átalakult Tomiszlav Nikolics jelenlegi elnök vezérletével, de amilyen hirtelen átalakult, ugyanolyan hirtelen képes radikális irányváltásra is.
2014. 09. 12. (XVIII/37)
