Az életem 1924-ben nem túl biztató előjelekkel indult, ugyanis házasságon kívül születtem. Azt hiszem, hogy nem nagyon örültek nekem, hogy a világra jöttem. Az édesanyám hároméves koromban itt hagyott, elment Budapestre dajkának, mert sok teje volt. Engem gyakorlatilag a nagynéném nevelt, édesanyám nővére, akinek egy 10-12 holdas parasztember volt a férje, így egy igazi földműves családban nőttem fel. Elvégeztem rendesen a hat osztályt. Volt a közelünkben egy parasztember, ő ajánlotta fel, hogy dolgozzak nála, mert már öreg volt. Hamar átadta nekem az 58 holdas gazdaság irányítását: öt lova, húsz marhája és hatvan birkája volt. Addig se éheztem, mégis – 17 évesen – hirtelen olyan jólétbe kerültem, amiről álmodni sem mertem. Gazda lettem, annak minden előnyével és persze felelősségével.
A háború előtti évek mezőgazdasága, ipara, társadalma milyen nyomokat hagyott Önben?
– Feudális rendszer volt, minden modernizációs törekvés ellenére, ahol azzá lehettél csupán, amivé a születésed alapján elhívattattál. Nagyon eszes, okos gyermekek persze néha valami szerencse vagy egyházi gyámkodás révén kitörhettek a sorsukból, de nem ez volt a jellemző. Az én esetemben is mondták, hogy jó fejem van, de az, hogy tizenévesen egy ilyen gazdaságot vezettem, több volt, mint tudás vagy szerencse: talán a sors akarata volt. Mindig szerettem a kihívásokat, soha sem féltem senkitől és semmitől.
2013. 07. 05. (XVII/27)
