Az egyik legutóbbi megszólalásában azt mondta, hogy akik az anyaországban akarnak egypártrendszert létrehozni, azok ne Erdélyben akarják a demokráciára hivatkozva erőszakkal több pólusúvá tenni a magyar képviseletet. Nincs kétségünk afelől, hogy kikre gondolt, de érdemes-e az oroszlán bajuszát rángatni? Nem árt ez az Ön politikai imidzsének?
– Nincs miért aggódnom, sose féltettem az úgynevezett imidzsemet. Ne értse félre senki, egy normális demokráciában természetes a többpártrendszer. Csakhogy Romániában az erdélyi magyarság nincs olyan helyzetben, hogy azt mondhatná:máris működhetne egy többpártrendszer. Nekünk egyelőre összefogásra és szolidaritásra van szükségünk ahhoz, hogy szembenézhessünk a jogfosztó szándékokkal, és hogy azokat megakadályozzuk.
Ami pedig a magyarországi beavatkozást illeti: miközben ott sok kormánypárti politikus nagy elégtétellel emlegette, hogy a legutóbbi választáson kétharmados többséget szereztek, addig az RMDSZ nem is kétharmados, hanem eddig minden választáson legalább nyolcvanöt százalékos támogatást kapott a romániai magyaroktól. Azt látom, hogy Magyarországon most némi megtorpanás van az erdélyi politikával kapcsolatban, hiszen az eddigi egyoldalú erőfeszítések, amiket a kormány tett velünk szemben, látványosan megbuktak, sőt, rendkívül káros következményekkel jártak a határon túli magyar közösségre. Azonban a decemberi választások után is elhangzott egy-két nyilatkozat – nem akarok nevesíteni senkit –, ami arra utal, hogy még mindig nem volt elég csípős ez a lecke, amit nálunk kaptak a pártalakítási kísérletekkel kapcsolatban.
2013. 02. 08. (XVII/6)
