Nemcsak gazdasági, hanem értékválságról is beszélnek Magyarországgal kapcsolatban. Mennyire látja súlyosnak a helyzetet?
– Súlyos, de nem csak Magyarországon. Az egész világ átmeneti korszakban él. Egy nagy kultúra hanyatlóban van, és még nem alakult ki egy újabb, amit talán majd globális civilizációnak nevezünk. Az, amit ma Magyarországon hazai válságként érzékelünk, az része egy, az egész világon gomolygó válságnak, egy nehéz átmenetnek egyik világrendszerből egy másikba. Ha nem ebben a tágabb keretben gondolkozunk, ha belterjes, görcsös pártküzdelmek kötik le figyelmünket, ha befelé fordulva, zárt ajtók mögött mindent mi magunk akarunk megoldani, akkor nem megyünk majd sokra. Egy nagy világdráma részei vagyunk. A többi országgal együtt mi is átmeneti korban, a „bizonytalanság korában” élünk. De szerencsére a bizonytalanság kora egyben a „lehetőségek kora” is. Új megoldásokat kell és lehet találnia az emberiségnek. Ki kell találni és ki kell építeni a globális méretekben működő demokráciát. Ki kell találni egy új, globális gazdasági modellt. Fel kell gyorsítani a globális társadalom kialakulását: a javak, jogok, lehetőségek a jelenleginél sokkal méltányosabb globális elosztását. Meg kell tanulnunk, hogy a bizonytalanságok világában is szabad, felelősségteljes, szolidáris polgárokként éljünk. Nekünk, magyaroknak is részt kellene vennünk ebben a tanulási folyamatban. Egyelőre még a küszöbön toporgunk.
Mit jelent a bizonytalanság? Anyagi típusú vagy társadalmi jellegű?
2012. 09. 14. (XVI/37)
