Tudja, az egy életerős, vidám ember volt. Nem hiszem el, hogy félt a rendőröktől, mert leült harminc évet. A börtönben is újságok voltak róla kiplakátozva, hogy milyen erős volt, milyen életvidám. Az őröktől se félt. Én ismertem, Sátoraljaújhelyen együtt ültünk sokáig. – Farkas Misiből dől a szó, mint élettársa kopott Ladájából a kipufogógáz. Fegyveres rablásért kapott hét évet, 2009 nyarán szabadult, azóta dolgozik.
–ŰTetszik tudni, azt, amit mondtak a tévében, hogy félt a rendőröktől, és azért bújt az ágy alá, azt én nem hiszem el.
Egy ideig követjük a kopott Ladát, majd a centrumnál Kemecse felé vesszük az irányt. A Toldi utcában sokan lopják az áramot. Mivel azonban az áramlopás itt alkalmazott módszere sem különösebb technológiai ismeretet, sem speciális eszközparkot nem igényel – észrevenni sem nehéz. Fog az ember egy csákányformájú vasat, persze nem kell olyan nagy, mint egy igazi csákány, elég, ha a fesztávolsága eléri a harminc centimétert. A T-alak szárára ráköt egy szigetelt vezetéket, aztán nincs más hátra, mint feldobni a villanydrótok közé. Ha pontos a dobás, a T-idom két tolla fennakad a párhuzamosan futó vezetékeken, és már jön is az áram lefelé. Az ellátás persze nem zavartalan, mert amikor megjelennek a titászok – a kelet-magyarországi áramszolgáltató munkatársait nevezik így errefelé –, eltávolítják az illegális csatlakozókat. Amikor aztán elmennek a titászok, a lakosság visszadobálja az eszközöket.
Sárkány Öcsi polgári neve H. István volt. De Istvánnak senki nem hívta. Bemegyünk a Toldi utcai házba, ahol Öcsi élt a családjával. Most, hogy már nincs, kilencen maradtak a negyven négyzetméterre. A szobában ülünk, ahonnan Öcsit elvitték. Negyvenkilenc évet kapott a sorstól, és harmincat különböző bíróságoktól. Rablásért kellett volna egy év négy hónapra bevonulnia megint, de halogatta. A rendőrök nem vártak tovább. Karácsony másnapján eljöttek érte.
–ŰBenyitott egy rendőr a szobába, és itt a hátsó részen elkezdett kutatni, és nem találta meg Öcsit. Mert már akkor be volt bújva az ágy alá, pontosan ott, ahol most maga ül – meséli Öcsi gyászruhába öltözött anyósa.
–ŰÉn mentem az ajtóhoz – mondja az özvegy –, ugye minden feleség védi a férjét, ahogy tudja, beszóltam neki, hogy itt vannak a rendőrök, és vártam jó fél percet, csak akkor nyitottam ki.
–ŰUtána bejött egy másik rendőr is, kivágta az ajtót teljes erővel, elkezdett ő is kutatni, de nem mondta nekünk, hogy a villanyt kapcsoljuk fel, persze le volt kapcsolva, úgy néztük a gyerekekkel a tévét. Kérdezte tőlem, nem tudod, hol van Sárkány Öcsi? Mondtam neki, nem tudom. Persze hogy nem árultuk el. Akkor elindult erre az ágy felé, letérdepelt, bevilágított Öcsinek a szemébe, és azt mondta, „megvagy, Sárkány Öcsi!” De közben benyúlt a másik kezével is, és akkor valami furcsa rezgő hangot hallottam, és egy kékszínű villanás is volt. A rendőr kikiabált a többieknek, hogy megvan a szökevény, akit keresünk. Erre bejöttek, Öcsit kihúzták az ágy alól, a karját, lábát fogták. Mindent láttam – mondja az anyós.
Öcsi özvegye egyetértőleg bólogat. Karjában a legkisebb gyermek. Azt mondja, Öcsi miatta várt a bevonulással, hogy még szabadlábon legyen, amikor megszületik.
Ellenállt a rendőröknek?
–Nem, meg se szólalt. Kihúzták, teljes erőből rángatták kifele, és ahogy gyorsan felállították és hátracsavarták a kezét, hogy lebilincseljék, akkor megint hallottam azt a rezgő hangot. Gondolom, megint a sokkoló lehetett, mert Öcsi így megmeresztette a derekát, és pillanatok alatt azt láttam rajta, hogy mintha vesztette volna el az eszméletét – veszi vissza a szót az anyós.
–ŰA konyha feléig lépett, de onnan már húzták, egyáltalán nem reagált semmire, megfogtam az arcát, rám se nézett, egyáltalán nem reagált – mondja Öcsi felesége.
Az özvegyen és az anyóson kívül még további két tanú állítja, hogy a férfi néhány lépés után már nem bírt menni: – Húzták ki, le volt döntve a feje, húzták végig az udvaron, ezt a kívülállók is látták, ugyanígy elmondják, és mire én odaértem a kocsihoz, Öcsit már beültették a hátsó ülésre, és az egyik rendőr már benn ült. Erre a rendőrnek mondtam, adjuk már rá a kabátot, nagyon hideg van, megfagy ez az ember, nem bánják? Rám kiabált, és azt mondta, nem kell kabát, nem lesz már őneki erre szüksége.
A rendőrautót pillanatok alatt körülvette a csődület, a környező házak lakói kiabáltak, veszekedtek, szidalmazták a rendőröket. Öcsi anyósa is kiabált, nem tagadja:
–ŰLáttuk, hogy nincs jól, teljesen kábult állapotban volt, meg se szólalt. Én is szidni kezdtem a rendőröket, őszintén megmondom, kérdőre vontuk őket, hogy mi történt Öcsivel, mit csináltatok vele, nem lássátok, milyen állapotban van, miért nem segítetek rajta?
A rendőrök egészen másként emlékeznek a történtekre: állításuk szerint a férfi saját lábán ment ki az autóhoz, ellenállást nem tanúsított, ezért kényszerintézkedésre sem kellett sort keríteni. Elektromos sokkolót pedig nem is használnak. Mivel Öcsi halála miatt a rokonok feljelentették a négy rendőrt, az érintettek vallomást tettek. A család képviseletét ellátó Nagy József a Heteknek azt mondta, betekinthetett a jegyzőkönyvekbe, és meglepve tapasztalta, hogy a csődületről egy szó sem esik a rendőri vallomásokban. Szerinte azért nem, mert ha erről is beszélnek, akkor azt is fel kellett volna venni, hogy amikor az egyik feldühödött ismerős ordítozni kezdett, a rendőrök kiugrottak az autóból, a hátsó ajtók pedig tárva-nyitva maradtak. És Öcsi nem ugrott ki, nem szaladt el, pedig minden további nélkül megtehette volna. Már amennyiben nincs elájulva. És a helyiek azt is furcsállják, hogy ezt követően, amikor Öcsi várandós felesége odaszaladt az autóhoz, hogy beüljön a férje mellé, és a rendőrök kilökték, Öcsi meg se mozdult. Pedig ha valaki, hát ő nem félt tőlük. És ez megyeszerte köztudott volt.
–ŰEkkor már teljesen ráborult a rendőr vállára, a szeme fennakadt, a szája tiszta lila volt, és ők ezt nem bánták. Le volt húzva az ablak, ahol a sofőr ült, behajoltam, és mondtam, nézzék meg, mi történt Öcsivel, mert valami baja van. Erre gyorsan feltekerte az ablakot, megfordultak, és olyan sebesen elindultak, alig tudtunk az útból elugrani – állítja az anyós.
–ŰVoltak szemtanúk – veszi át a történetet az özvegy –, akik azt mondják, hogy itt a kanyarnál, a kisboltnál megálltak, és látták, hogy a férjemmel valami probléma volt. És nem telt bele egy fél óra, jöttek az itteni rendőrök, jött ki Évike nekünk szólni, hogy Öcsi meghalt, tüdőembóliával.
Évike a helyi rendőrőrs munkatársa.
–ŰAkkor kiborultunk nagyon, és mondtam: Évike, Öcsinek nem volt semmi baja, a rendőrök a sokkolóval ölték meg, én így kiabáltam a rendőrök előtt vele, mert láttuk végig, mit csináltak, hogy bántak vele, és hogy nem tüdőembóliában halt meg, mert semmi baja nem volt előtte. Erre Évike nem szólt nekem semmit sem; megfordultak, azt mondták, megyünk, intézkedünk tovább – fonja tovább a szomorú véget ért karácsonyi történetet Sárkány Öcsi anyósa.
Az özvegy szerint férje nem az az ember volt, aki nem köszön el a családjától, mielőtt beviszik egy év négy hónapra a börtönbe. Igaz, sokat volt börtönben, de az utóbbi hat évben „sokat fordult”, azaz változott, állítja az asszony.
–ŰAzelőtt soha nem volt, hogy ő gyereket neveljen, hogy a kórházból újszülött gyereket kihozzon, soha.
Ez a változás minek volt köszönhető?
–ŰHogy megismerkedett a lányommal, és bekerült ide hozzánk. Ha volt mit, ettünk, ha nem, nem ettünk. De nem mondtuk, hogy menjen lopni, és ő se mondta, hogy elmegy lopni.
–ŰKétszer is meggondolta, mit csinál, mert itt voltak a gyerekek, és itt voltam én is. Ragaszkodott hozzám. Már nem hajtotta az az előző vére, mert mindenki tudja, legalábbis aki ismeri, hogy sokat volt börtönben, sajnos.
A feljelentés nyomán a Nyíregyházi Nyomozó Ügyészség folytatta le a vizsgálatot. Szilágyi László szóvivő a Heteknek azt mondta, a feljelentés „bántalmazás eljárásban bűntette” miatt érkezett, ám bizonyíték hiányában a hatóság nem gyanúsította meg az intézkedő rendőröket. Ami egyben azt is jelenti, hogy az ő verziójukat fogadják el bizonyítottnak: eszerint az őrizetbe vett H. István saját lábán ment a rendőrautóhoz, az autóban rosszul lett, a rendőrök értesítették a mentőszolgálatot, ám az újraélesztési kísérletek ellenére a férfi a mentőautóban meghalt. Az orvosszakértő szerint az idegenkezűség és így a bűncselekmény kizárt, a férfi halálát keringési elégtelenség okozta. Kiderült, hogy számos korábbi betegsége volt.
Ez az, amit sem a család, sem az ismerősök nem hisznek el.
– Soha nem panaszkodott még fejfájásra sem. Hat éve élt köztünk, soha háziorvoshoz se ment, az orvos talán nem is ismerte. Ha rögtön a rendőrautóban menteni kezdik az életét, lehet, hogy életben marad. Sokszor 2-3 percen múlik egy ember élete – lamentál Öcsi anyósa. Szavai mögött nincs indulat.
Amiért most kellett volna bevonulnia, az régebbi ügy volt?
–ŰMegmondom őszintén, betörtek egy boltba, az én fiam is benne volt, ő most tölti ezt a büntetését, Tökölön van.
Mit szeretnének elérni a feljelentéssel? Kárpótlást?
–ŰAzt szeretnénk, hogy kiderüljön az igazság. Nem szabad elhallgatni csak azért, mert rendőrökről van szó. Ha láttuk volna, hogy megvan bennük az akarat, itt, a kocsinál, hogy hívják a mentőket, akkor nem lennénk ennyire ingerültek.
Hány gyerek maradt itt félárván?
–ŰÖcsi nevelt fiával együtt öt.
A kicsi mikor született?
–ŰEgy hónapja. Az apja temetése előtt két nappal.
Úgy tudom, a nyomozás során rendőrök jelenlétében újrajátszatták önökkel a karácsonykor történteket.
–ŰIgen. Kijöttek a tiszavasvári rendőrök, és megmutattuk nekik, mi hogy történt. Ők pedig mutattak többféle lámpát, hogy ismerjem fel, melyiknek a villanását láthattam. De hiába mutatták a lámpát, egyik sem olyan volt. Akkor este teljesen más fényt láttam.
Milyet?
–ŰAnnak sötétkék színe volt. És erős rezgő hangot is hallottam, és az nem a bilincs hangja volt.
Arra a kérdésre, hogy mit tesznek, ha a nyomozás nem a családtagoknak ad igazat, már a képviselő, Nagy József felel: –ŰMindenképpen szeretnénk hazugságvizsgáló géppel elvégeztetni a tanúk, vagyis Öcsi rokonainak meghallgatását.
2011. 02. 25. (XV/8)
