hetilap

Ön a múlt évben vizsgálatsorozatot végzett különböző magyarországi börtönökben, így az előzetes letartóztatásba helyezetteknek helyet adó intézményekben is. Milyen tapasztalatokat szerzett?

- Szembeötlő, hogy az előzetes letartóztatást foganatosító intézményekben vagy azoknak bizonyos részlegeiben óriási a túlzsúfoltság, „európai" normákkal nézve szinte elviselhetetlen. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az előzetes letartóztatás ideje alatt a fogva tartottak foglalkoztatása szinte lehetetlen: nem tudják rendszeres munkára fogni őket, mivel a különféle nyomozati, bírói eljárások még zajlanak, ami miatt ide-oda szállítgatják az illetőt. Ráadásul azt sem tudják a hivatalos szervek, hogy mennyi ideig lesz előzetes letartóztatásban, hiszen nem született meg a bírói ítélet, akár ártatlan is lehet. A nagy probléma az, hogy sok bonyolult, összetett ügyben elhúzódik, sokszor akár évekig is eltart, amíg a bíróság ítéletet hoz. Addig pedig - kis túlzással élve - a gyanúsított tulajdonképpen még abban a ruhájában ül az előzetesben, amiben az őrizetbe vételkor elszállították a hatóságok.

Az előzetesen letartóztatottakról szokták mondani a börtönszlengben, hogy az illető „még nincs a letöltőben".  Ebből a szólásból is fakad, hogy a „letöltők", vagyis a már elítéltek büntetésének helyet adó büntetés-végrehajtási intézmények szembeállíthatóak az előzetessel, hiszen az még egy másik szakasz, még ítélet sem történt. A büntetés-végrehajtás forrásai szűkösek - mind a tér, mind az emberanyag, mind a pénz tekintetében. Ezért szűkös forrásait fő feladatára, a letöltőre koncentrálja.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek