Miért van szükség a 21. században olyan civil szervezetre, amely a nők karrierjével foglalkozik? Az emancipáció térhódításával nem került sínre ez a kérdés?
- A kilencvenes évek elején egy hirdetésre felfigyelve részt vehettem az első, amerikai nők által szervezett női konferencián itt Magyarországon. Nagyon elgondolkodtatott, amikor azt hallottam, hogy az élet negyven felett kezdődik. Amerikában már régen felismerték, hogy egy középkorú hölgy, aki már felnevelte a gyermekeit, és még munkahelyi gyakorlat is van a háta mögött, sokkal alkalmasabb nagyobb projektek lebonyolítására vagy egy vállalkozás elindítására, mint a fiatalabb korosztályok. Ennek népszerűsítésére jöttek az új, demokratikus Magyarországra sikeres amerikai nők, köztük valóban nagyon sikeres üzletemberek, és erről próbálták meggyőzni a rendszerváltás utáni új időszakban helyüket kereső asszonyokat. A legjobban az tetszett - és azóta én is ezt igyekeztem itthon megvalósítani -, hogy egyéni életpályák bemutatásával adtak inspirációt. A legtöbb ilyen jellegű konferencia arról szól, hogy mi van a törvényekben, és mit akar az Európai Unió, de kérdem én: nem sokkal jobb, ha kiáll a közönség elé egy üzletasszony vagy egy női politikus, és azt mondja, hogy én ezt így és így csináltam, és idáig jutottam vele? Egyébként az Európai Unió ezen a területen szinte mindent Amerikából vett át. Az esélyegyenlőség kérdése az üzleti életben, a projektmenedzserkedés és a pályázatok rendszere mind amerikai találmány. Csak az európaiak túlbonyolítják, mert túl nagy a bürokrácia.
Mióta próbálják befolyásolni a magyar társadalmat, hogy a régi reflexek helyett újakat alakítsanak ki a nőkkel kapcsolatban? Milyen szövetségeseket sikerült találni a tengerentúli szemlélet népszerűsítésére?
2009. 04. 03. (XIII/14)
