Az Ön pályaválasztása igencsak eltért ősei mesterségétől. Miért?
- Én voltam ugyan a „trónörökös", a legidősebb unoka, akinek a nevet tovább kellett volna vinnie, de az ötvenes években állami szinten mindenkit máshova tanácsoltak, mint ahová a családi tradíciója és esetleg elhivatottsága szólt. A fentről jött „utasítás" szerint továbbtanulás, számomra minél messzebb Budapesttől és minél messzebb a vendéglátástól. A diktatúrákban a politika számára fontos program volt a családok szétverése, mint ahogy azt az NDK-ban és Romániában is hasonlóan tették. Az erős, öntudatos polgári család veszélyesnek tűnt a rendszer számára. Így kerültem a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára, ahol agrármérnöki diplomát szereztem, majd életem nagy részében sertéstakarmányozással foglalkoztam. A sors kegyelméből azonban már több mint tíz éve kiterjedten foglalkozom humán táplálkozással kapcsolatos kutatásokkal, és végül nyugdíjas koromra bekerültem a vendéglátószakmába. Jelenleg is rendszeresen tartok előadásokat az állati és emberi táplálkozásról, valamint tanítok a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Karán - amelynek egyik alapítója, édesapám, Gundel Ferenc volt.
A Gundel név az elmúlt hatvan évben sem kopott meg. Mitől sikerült megőriznie a rangját, hírnevét?
2009. 03. 27. (XIII/13)
