hetilap

Simonyi Ottó rendőr alezredes

Fotók: Somorjai László

– Az első, második pápalátogatáskor, Jelcin, Clinton és a többi elnök
látogatásakor én voltam hol a Novotel, hol a Bazilika, hol az Országház tetején.

Ön vezette ilyenkor a csapatot?

– Igen. És én is képeztem ki őket.

Mitől lő ilyen jól?

– Ez részben genetika. A lövészet elkísért egész életemben. Az egyik
nagyapám erdész volt, meg vadász, nyolcéves koromban lőttem ki az első őzet, a
másik nagyapám a gödöllői rendőr- őrs parancsnoka volt, úgyhogy majdnem mindent
otthonról hoztam. Mindenfajta puskával, fegyverrel jól lövök, és szeretem őket,
de a távcsöves puska mindennek a csúcsa, és kevés embernek adatik meg, hogy jól
is bánjon vele.

Lőtt már ki embert?

– Ha ezt megmondanám, akkor meg kellene öljem magát. Emberölésről szól a
munkám, erre vagyok kiképezve. Félre ne értse, ez nekem nem okoz problémát,
rendben van az identitásom, tudom, ki vagyok, mi a dolgom és mennyit érek. De az
állampolgároknak ez problémát okoz, az adófizetők pénzén dolgozunk, és azt
mondhatják, gyilkost tartok el.

Ezek szerint hadd lövöldözzenek kedvükre a túszejtők a bankokban vagy a
bérgyilkosok az épületek tetején?

– Dehogyis. Elvileg és gyakorlatilag én azért vagyok, hogy ezek az emberek
ne gyilkolhassanak. Pontosan azt mondom, ha kilövök valakit, az nekem nem okoz
problémát, ellenétben a társadalommal.

Mi okoz nagyobb krízist, ha gyakran húzza meg a ravaszt, vagy ha egy életen
keresztül se adódik egy helyzete sem?

– Helyzet mindig van. Dilemma csak az, lőjek vagy ne lőjek.

Elmondana egy ilyen esetet?

– Bill Clinton, 1995. december 6., Kongresszusi Központ. Én voltam a
fölállított mesterlövész, egyedüli tűzparanccsal az országban. Bennem bízott a
biztosítás parancsnoka, csak én lőhettem saját elhatározásomból.

Hogyan kezdődött a nap? Megmosta az arcát, fogát, és elindult otthonról?

– Így van. Kimentünk hajnalban a Novotelbe, és elfoglaltuk a helyünket a
tetőn.

Hajnalban?

– Egész napra megy fel az ember ilyenkor. Ha rajtam múlna, már két nappal
előtte is ott lennék, vagy odaküldeném az embert, hogy figyelje a mozgásokat.


Milyen területet kell figyelnie?

– Minden olyan területet, ahonnan lőhetik a konvojt. A hegytetőn és a
hegyoldalon körbe felelős voltam az összes házért, háztetőért, ablakért.

Mi van akkor, ha valamelyik háztetőn egy bérgyilkos, aki legalább olyan profi,
mint ön, nem mozog nagyon, nem mutogatja magát, csak előjön az utolsó
pillanatban, és lő egyet?

– Akkor kilövi Clinton kocsiját. Én csak reagálni tudok, ha észreveszek egy
akciót, de az akció kezdete, indítása mindig a másik oldalé. Ha fel vagyok
készülve, és ha ismerem a terepet, elkezdek a bűnöző fejével gondolkodni, és
megnézem, honnan támadnék, majd a kiszemelt helyeken lévő mozgásokat
intenzívebben figyelem. Ma már sok irányított páncéltörő rakéta van. Szinte csak
ezt használják azok, akik a konvojból egy kocsit akarnak kilőni. Van egy kis
állvány, rajta egy cső, benne egy tíz kilogrammos rakéta, ami kétezer méterig
holtbiztos. Egy ember elviszi egy nagy sporttáskában. Akik ilyen munkát
felvállalnak, biztos, hogy kaptak speciális kiképzést, vagy harcoltak valamelyik
háborúban.

Azt hallottam, sok mostani bűnöző a rendőrségnél kezdte a szolgálatot.

– Azokkal nincs baj, mert a rendőrségnél nincs jó kiképző.

Magát nem a rendőrség képezte ki?

– Nem, magamat képeztem. Magyarország egy furcsa ország, gyakorlatilag a
rendőrök és a katonák kiképzését szükséges rossznak tekintik, és sajnálják rá az
időt, pénzt és energiát, mivel a kiképzés, megelőzés, elrettentés drága dolog.


Az elrettentés része az ön személye és munkája is?

– Abszolút.

Ezek szerint az önnel szembenálló bűnözők ismerik önt?

– Biztos vagyok benne.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek