Beszéltünk arról, mit szimbolizálnak a zsidóság legfőbb ünnepei, de hogyan álltak mindehhez a keresztények? Sok évszázada rajonganak tömegek a karácsonyért, nagy divat lett a karácsonyfa-állítás, hasonlóan a húsvétnak a megünneplése, vagy éppen a Mikulás ünnepe. Úgy tűnik, a pogány hátterű keresztények is vágynak a szimbólumokra…
– Ruff Tibor: Ez annyira így van, hogy az egész katolicizmust tulajdonképpen nem másnak tekinthetjük, mint egy olyan szimbolikus rendszer felépítésének, ami nem a Biblián alapszik. Mondhatnánk azt is, hogy ez a legalaposabban kidolgozott, legrészletesebb és leginkább mindenre kiterjedő mágikus struktúra. Ebből fakad egyébként a katolicizmusnak ez a hihetetlen túlélési képessége, amelyhez sajnálatos módon nem a Szent Lélek erőit mozgósítja. Ezzel szemben a protestantizmus az ellenkező irányba mozdult el. A protestánsok a felvilágosodás korszellemében éltek, amit a középkori teológia arisztotelészi, racionalizáló fordulata indított el. Ennek következtében, egyébként érthető módon, a protestantizmus kiöntötte a gyereket a fürdővízzel együtt. Miközben bibliailag egy nagyon tiszta és hiteles visszatérést hirdetett meg, ezt erőteljesen racionalista módon tette. Minden szimbolikus dologtól tartottak, nem is véletlen, hogy Luther és Kálvin között pont ezen a kérdésen ment végbe a szakadás. Luther tulajdonított némi szellemi lehetőséget ezeknek a dolgoknak, Kálvin viszont kijelentette, hogy ezek puszta képek, beleértve az úrvacsorát is.
2018. 09.28.(XXII /39)
