Előző számunkban (Identitás, válság. Hetek, 2018. április 13.) azokról írtunk, akik a 19. században megalapozták az egzisztencializmust. Nietzsche, Kierkegaard és Dosztojevszkij új alapokat fektettek le azáltal, hogy az embert helyezték a középpontba, és ezzel a mai napig meghatározzák a közgondolkodást.
Sorozatunk második részében – a teljesség igénye nélkül – két további identitástípust mutatunk be, olyan irodalmi, filozófiai művek alapján, amelyek jellemzően próbálják megragadni az ember humanizmus utáni életérzését és identitástudatát. Az egyik a nihilista (nihilizmus: a semmi doktrínája), és ebből adódó abszurd (a latin absurdus szó jelentése: képtelen, lehetetlen, értelmetlen) alak, a másik típus pedig az embertársáért felelősséget vállalni képes ember. Hiszen, mint a második világháború utáni gondolkodás egyik legnagyobb hatású francia filozófusa, Emmanuel Lévinas megállapítja, a felelősség az etikán kívül esik. 
A hatalom akarása és nihil
2018. 04.20. (XXII/16)
