Oh, Krisztus, segíts! – szörnyedtek el a legionáriusok, amikor az Aisne és a Crise folyó közötti rét túloldalán előtűnt a rohamozó frankok rettegett „cápafogas” alakzata. Ők Róma utolsó katonái voltak, a birodalom utolsó csatájában. Caesar gall provinciájának északi területén tartották a civilizált világ tompa fényét a folyamatos népvándorlás sötét viharaival szemben. Császáruk már nem volt; Romulus Augustust tíz éve elárulta és 476-ban megfosztotta trónjától germán hadvezére, Odoaker, lezárva ezzel a Nyugat-Római Birodalom hosszan elnyúló alkonyát. Syagrius, Nyugat-Gallia utolsó római helytartója, kézjelével előrevezényelte a mezőn megrettent csapatait, akiknek fegyelmezett pajzssorába elementáris erővel csapódtak be a germán támadók halálos ékjei, szétszakítva, majd elszigetelve egymástól a római hadrendet.
Napestig tartott a mészárlás, az életükért futó menekülőket pedig a frank (nyugat-germán eredetű nép) könnyűlovasság csatabárdjai és nyílvesszői vadászták le. A győztes Klodvig király, az Európát több mint 300 évig uraló Meroving-dinasztia atyja diadalmasan nézte Róma egykor dicső seregének holttesteit, rakásba hordott jelvényeit és a katonák lelkét buzdító papok dermedt kezéből kivert keresztek sorát. Germánia hatszáz fordulatos évnyi szembenállás után legyőzte riválisát, hatalmát pedig törzsei kiterjesztették Hispániától fogva egészen a Kárpátokig.
Melyik Isten ad győzelmet?
2018. 01.26. (XXII/4)
