Négyezer éve költözött Ábrahám Beersebába, a hét fallal körülvett városba és pontosan száz éve, hogy a brit hadsereg bátor ausztrál katonái újra felszabadították Ősatyánk leszármazottai számára ezt a földet. Ezzel pedig utat nyitottak a zsidóság számára, hogy visszatérjenek történelmi gyökereikhez” – méltatta Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke azokat a világ legtávolabbi pontjáról érkezett hősöket, akik közül sokan életüket áldozták azért, hogy a török uralom alól felszabadítsák az Ígéret Földjét. A Jeruzsálem déli kapujáért vívott csatával egy időben született meg száz évvel ezelőtt Londonban a Balfour-nyilatkozat, amely segítségével a frissen elfoglalt területek egyben a megígért zsidó nemzeti otthon földjévé is váltak. (Hazahívó üzenet. Hetek, 2017. november 3.) A modern cionizmus és a világtörténelem szempontjából is sorsfordító 1917-es esztendő áttörései azonban nem valósultak volna meg olyan keresztények aktív közreműködése nélkül, akik hitből és a Biblia iránti szeretetből vállaltak áldozatot a kétezer éves remény megvalósulásáért.
A szentföld hősei
„A feleségem apja tudta, hogy a Szentföldön jár és ez része volt annak, hogy vállalta a harcot” – emlékezett vissza Raymond Gates, aki több mint háromezer ausztrál és új-zélandi résztvevővel együtt látogatott el Izraelbe, hogy felelevenítsék a négyszáz éves török uralmat megroppantó ütközet emlékét. Annak is a legemlékezetesebb pillanatát, a nap utolsó sugarainál végrehajtott vakmerő lovasroham epikus látványát, amit most közösen nézett végig az ausztrál és a brit miniszterelnök. A visszavonuló ottomán ezredek bekerítése érdekében a várost még október 31-én be kellett venni, így a szomjúságtól kimerült 4. könnyűlovas ezred úgy döntött, hogy nem gyalogosan, hanem klasszikusan – a meglepetés erejét kihasználva – lóháton rohamozza meg a Beersebát védő lövészárkot. A sivatag porából előretörő szövetséges támadás komoly veszteségek árán, de átszáguldott a frontvonalon, így az ősi település estére a britek kezére került. „Ha az ausztrál és új-zélandi katonák helytállása nem törte volna meg a török elnyomást Palesztinában és Szíriában, akkor a Balfour-nyilatkozat szövege a mai napig pusztán üres szavak maradtak volna” – méltatta Malcolm Turnbull ausztrál kormányfő hazájának aktív szerepvállalását a Szentföld fölszabadításában.
Allenby tábornok keresztény meggyőződése miatt gyalog vonult be Jeruzsálembe, mi több, visszaemlékezései szerint rendszeresen imában kért támogatást szolgálatához – és a Biblia iránti elkötelezett szenvedélyében több tisztje is osztozott. Amikor serege elakadt észak felé, a hegyes Samária szurdokaiban, Vivian Gilbert őrnagy például Jonatán történetéből merített ihletet, és ugyanazon az ösvényen lepte meg a török védőket, ahol háromezer évvel korábban a zsidó herceg és fegyverhordozója támadta meg a filiszteusok előőrsét. „A Biblia szerint Mikmásnál az Úr mentette meg Izraelt és azon tűnődtem, vajon Isten megismétli-e ezt a csodát…” – írta naplójába a tiszt, mielőtt katonáival útnak indult a Sámuel könyvében olvasott ősi haditerv mentén. Győzelmük elsöprő volt, így a Jeruzsálem visszafoglalására gyülekező török csapatok felszerelésüket és ágyúikat hátrahagyva pánikba esve menekültek.
2017. 11.10. (XXI/45)
