A kereszténység a világra az egyik legmaradandóbb, ma is milliárdok által csodált változást a művészetek terén gyakorolta. Érdekes módon tulajdonképpen annyit tett, hogy az ószövetségi és újszövetségi történeteket, jeleneteket, híres alakokat szobrok, festmények, zenei és irodalmi alkotások formájában örökítette meg kortársai és az utódok számára. Ezzel egy egész kontinens, és ezen keresztül csaknem az egész világ kulturális alapműveltségét meghatározta, és a hétköznapok világába, az emberek egymás közötti beszédébe is belevitte a bibliai idézeteket, szólásokat.
A művészet megújítása
Schmidt elmondja, hogy az ősegyház az üldözések, az illegális státusz miatt nem foglalkozott különösebben művészettel. Egyes katakombákban viszont már megjelentek a keresztény művészet első csírái: a 3. századból, Domitilla katakombájában például már a jó pásztort ábrázolja az ismeretlen kéz (vagy kezek); Callistus katakombájában pedig Jézusnak a szamaritánus nővel történő találkozása vagy akár az utolsó vacsora jelenete látható. Krisztus után 313-ban, amikor a fiatal vallást Nagy Konstantin törvényessé tette, először a templomokban jelentek meg művészeti igényességű művek. A korai 5. században például a Santa Maria Maggiore-bazilikában használtak először üvegmozaikokat (a görögök korábban márványt használtak erre a célra).
2017. 06.16. (XXI/24)
