A fényképezőgép objektívja a fizika törvényeket tekintve „objektíven” képezi le a látható dolgokat, a kommunikáció folyamatára nézve azonban az emberen múlik, hogy miként használja azt. A témaválasztás, a kompozíció, a perspektíva, a látószög és a különböző plánok, a nézőpont, a megvilágítás, a kontraszt, a textúra, a színvilág, a ritmus, a képi kontextus, a közlés időzítése, a képek egymásutánisága, a vágás – mind megannyi szubjektív elem. Ezek alkalmazásával nemcsak mutatjuk a képeket, hanem egyben „láttatjuk” azokat, közvetítve az egyéni gondolatainkat – a képekhez fűzött magyarázatokról nem is szólva. Vagyis a képekkel lehet egyaránt hazudni és igazat mondani.
A képi és verbális környezet manipulációira számtalan példát nyújtott a főáramú média Donald Trump január 20-i beiktatása óta. A recept így szól: rögzíts egy olyan pillanatot a fényképezőgéppel, avagy vágj ki egy olyan képkockát a videóból, amely éppen a legelőnytelenebb formáját mutatja az ellenségednek, s hasonlítsd össze olyan képekkel, amelyek a kedvenceid legelőnyösebb formáját ábrázolják. A környezetéből kiragadott képkockákat azután elemeztesd „szakemberekkel”, s máris kész a verdikt: az egyik csúnya, ellenszenves, utálni való személy, míg a másik kedves, rokonszenves, szerethető. Lássuk például az új amerikai elnöki beiktatásán készített képeket. Hát nem látja a kedves olvasó a „meghittséget” abban a jelenetben, amelyen Obama a kamerák kereszttüzében megcsókolja felesége kezét? (Igaz, Michelle oda se figyel, elfordul és egy másik emberre néz.) Ezzel szemben az új elnök magában morfondírozik, és – kedvesség ide vagy oda – „érzéketlenül” áll, a feleségére se nézve. Az érvelés annyira erőltetett, hogy az amerikai média metakommunikációs szakembert hív segítségül a magyarázkodásra: igazi melegséget, szeretetet láthatunk az egyik oldalon, elhidegült szeretetlenséget a másikon. A sajtó egyébként 18 évre visszamenőleg előkereste azokat a Donald és Melania kapcsolatára utaló képeket, amelyekkel azt szeretné hihetővé tenni, milyen lejtmenetben van az elnöki pár házassága. (Vajon miért nem tette meg ezt a választási versenyben rivális Hillary, azaz a Clinton házaspár esetében?)
A legújabb álmagyarázatok az elnök és a kanadai miniszterelnök kapcsolatát szemlézik, és a közös sajtótájékoztatón készített képeket „értelmezik”. Egy kiemelt fotón Justin Trudeau miniszterelnök lenéz Donald Trump feléje nyújtott kezére. Lám, mennyire megveti őt! – írja az amerikai sajtó. Trudeau valóban lefele néz, mert a feléje nyújtott kéz történetesen szemmagasság alatt van, tehát a tekintete nem is irányulhat felfelé. Ha pedig a képkockákat egymás mellé tesszük, akkor kiderül, hogy semmi másról, mint egy megszokott, protokolláris kézfogásról van szó: észlelés, kézfogás, mosoly.
2017. 02.24. (XXI/08)
