Lám, az iszlám befolyás növekedése Európában nem csak az ókori szobrokat veszélyezteti – mint láthattuk nemrég Rómában, ahol Rohani iráni elnök látogatása alatt letakarták az „illetlennek” gondolt műalkotásokat. Nem csak a szólásszabadságot rombolja – mint láttuk Németországban, ahol Erdogan török elnök feljelentése nyomán Angela Merkel szabad utat adott a büntetőeljárásnak egy televíziós műsorvezető ellen. (Jan Böhmermann – meglehet keresetlen szavakkal – védelmébe vette másik csatornánál dolgozó kollégáit, akiket szintén Erdogan panaszolt be a német kormánynál; lásd lapunk 16–17. oldalát.) Ne legyen kétségünk afelől, hogy ha megvalósulna a Michel Houellebecq által vizionált behódolás (lásd Behódolás. Hetek, 2015. szeptember 18.), és a párizsi Sorbonne átalakulna Iszlám Egyetemmé, az európai irodalom remekműveivel kapcsolatban is a gázai tanárok szemlélete lenne a meghatározó. Amikor tehát Shakespeare halálának 400. évfordulójára emlékezünk, közös kulturális örökségünket is védelmezzük.
Álmok szövete
Hírnevéhez és kivételes életművéhez képest zavarba ejtően keveset tudunk Shakespeare személyéről. 52 évet élt, ami kevésnek tűnhet, különösen, hogy alkotói korszaka alig több mint két évtizedig tartott, mint Prospero mondja a Viharban: „Egész valónk, Csak álmok szövete, s kis életünk Egy álom koronázza meg.” Igaz, a járványok és az alapvető higiéniai hiányosságok miatt Londonban a 17. század elején egy férfi átlagéletkora alig 35 év volt. A hiányos források miatt még születésének pontos időpontja is kérdéses, annyi biztos, hogy 1564. április 26-án keresztelték meg Stratford-upon-Avonben. Szülei jómódúak voltak: apja városi tanácsnok és kereskedő, anyja egy vagyonos kisbirtokos lánya volt.
2016. 04. 22. (XX/16)
