A holokauszt során pótolhatatlan veszteség érte a társadalmat a magyar zsidóság, ezen belül a szellemi elit jelentős részének elpusztításával. A katasztrófa nem volt előzmények nélküli, az antiszemita politika a Horthy-éra lényegi eleme volt. Bibó István szerint a feudális, arisztokratikus és uralmi szellemmel telített Horthy-rendszer, amelyet az egyébként antiszemita Szabó Dezső nemes egyszerűséggel csak „görénykurzusnak” nevezett, a valódi társadalmi problémák megoldása (szociális és demokratikus reformok, földkérdés, Trianon értelmezése) helyett a zsidókérdésben találta meg a bajok eredőjét.
Tablóhiány
A szegedi gondolat szembeállította a keresztény-nemzeti, tekintélyelvű államot a demokráciával és a zsidósággal. A háború előtti liberális demokráciát útvesztésnek, a zsidóságot bűnbaknak minősítette, s igyekezett mindkettőt a társadalom szemében gyűlöletessé tenni. A folyamat a numerus clausussal (1920), a háború utáni Európa első antiszemita törvényével kezdődött, majd a zsidótörvényeken keresztül elvezetett a zsidóság deportálásáig és a német megszállókkal való készséges együttműködésig. A magyar zsidóság veszteségei borzalmasak voltak.
Egy századot látott megtörténni
Beszélgetés a 100 éves Bakó Ferenccel »
Ősi ünnep új ruhában: a Valentin-nap másfél évezredes története
A népszerű ünnep a pogány Római Birodalom Lupercaliájára vezethető vissza »
Magyar hősök, zsidó túlélők: drámai holokauszt-történetek
Akik elmondják az elmondhatatlant »