Amikor az emberek ellenkultúráról és forradalmárokról hallanak, általában nem egy tiszteletre méltó professzort képzelnek maguk elé. Hogyan lett Ön forradalmár, és mit is ért ez alatt?
– Zsidó fiatalemberként jutottam hitre Jézusban. Hippi voltam, egy rockzenekarban doboltam. Lelkesen belevetettem magam a hatvanas évek ellenkultúrájába. Úgy hittük, hogy egy jobb utat tudunk mutatni, tanítani akartuk az idősebb nemzedéket arra, hogyan éljenek. Volt minden: szex, drog és rock and roll. Dekadensek voltunk sok szempontból, de amikor 1971-ben Jézussal találkoztam, minden alapjaiban megváltozott. Felismertem, Isten valóban azt akarja, hogy megváltoztassuk a világot, de pozitív értelemben, nem erőszakosan vagy agresszíven. Jézus megváltoztat bennünket, de ma is az foglalkoztat leginkább, miként tudom jobbá tenni a világot. Meggyőződésem, ha megismerjük azt, ki Isten valójában, és megértjük azokat az életet adó alapelveket, amelyek tőle és a Bibliából származnak, és ezt életmóddá tudjuk változtatni, akkor tényleg jobbá tehetjük a világunkat.
Budapesten beszélgetünk, abban a városban, ahol a modern cionizmus alapítói, Herzl Tivadar és Max Nordau születtek és felnőttek. Mindketten szilárdan hittek Izrael helyreállításában, azonban egyáltalán nem voltak vallásosak, sőt kifejezetten agnosztikusnak tartották magukat. Ez azt jelentené, hogy Herzl és Ön két különböző Izraelben hittek? Hogyan magyarázza ezt?
2014. 11. 21. (XVIII/47)
