A fiatalok nagy részét Korán-osztogatási akciók során szólították meg muszlim aktivisták, és ennek során radikalizálódtak. Legtöbbjük családja bevándorló, akiknek nem sikerült igazán meggyökereznie a társadalomban. Maaßen elmondta, hogy általában olyan gyerekekről van szó, akik nem találták meg a helyüket, kívülállónak érezték magukat otthon, az iskolában, a társadalomban is, és ezért úgy érzik, hogy dzsihadistaként megkapják azt az elismerést, amire szükségük van.
A radikalizálódók között egyre nagyobb arányban fordulnak elő az áttértek, akiket gyakran az interneten keresztül toboroznak. Így történt ez a koszovói Arid Uka esetében is, aki 2011-ben lőtt le két amerikai katonát a frankfurti repülőtéren, hogy megakadályozza az Afganisztánba való utazásukat.
Németországban évszázadok óta élnek muzulmán hitű emberek. Létszámuk a történelem során erőteljesen ingadozott. A legújabb fejezetet az együttélésben az 1961-es „munkaerő-toborzási egyezmény” nyitotta meg, amelynek következtében Törökországból érkeztek vendégmunkások az országba, hogy a német gazdasági csodán dolgozzanak. Több mint ötödük egyébként nő volt, többen egyedülállóak voltak, néhányan viszont az otthon maradt családjukat akarták támogatni a külföldön megszerzett pénzzel.
Az iszlám az országban a kereszténység után a második legnagyobb vallássá vált. 2006-ban Berlinben került megrendezésre az első Német Iszlám Konferencia, amelynek célja a német állam és az ott élő muzulmánok közötti párbeszéd javítása volt. 2008-ban a lakosság 5 százaléka tartotta magát muzulmánnak, ami 4 millió embert jelent. Közülük 1,8 millióan voltak német állampolgárok.
A 20. század második felében tapasztalt népességnövekedés egyik oka, hogy a bevándorlók nagy része nem ment haza, öt év után ugyanis legálisan letelepedhettek az országban. Sokan Németországba vitték otthon maradt családjukat, vagy ott alapítottak újat. Ezenfelül a háborús konfliktusok is célponttá tették Németországot. Iránból (1979-es iszlám forradalom), Afganisztánból (polgárháború és szovjet–afgán háború), Libanonból, Boszniából, Koszovóból is érkeztek menedéket kérők. Hivatalos számok nem állnak rendelkezésre, de néhány ezer olyan német emberről tudnak, aki áttért a muzulmán hitre.
Az országban élő muzulmánok háromnegyede tartozik körülbelül a szunnita irányzathoz, utánuk következnek az aleviták (12,7 százalék) és a síiták (7,1 százalék). A szunniták radikális irányzatához tartoznak a szalafisták – ide sorolható az al-Kaida és más dzsihadista szervezetek is –, Németországban körülbelül ötezer követőről tudnak, de számuk egyre inkább nő.
A vallási élet kezdetben egyszerű szobákban zajlott, ahol összegyűltek imádkozni a muzulmánok. Az eredeti bevándorlók után már a második, sőt a harmadik generáció is megszületett, ami maga után vonta az igényt az élet – köztük a vallásgyakorlás – jobb megszervezésére. Bár már 1957-ben is épültek új mecsetek Hamburgban és Aachenben, de a nyolcvanas években változott meg ezek jellege és váltak az épületek jellegzetesebbé, a városkép meghatározó részévé. Mára több mint kétezer mecset található az országban, az építésüket néhány esetben konfliktus kísérte.
Az országban több helyen találhatóak iszlám centrumok, Münchenben az egyik legnagyobb építését kísérik viták és botrányok. Az eredetileg hatezer négyzetméteresre tervezett épületről vitatkoztak már politikusok, gyűjtöttek ellene aláírást a helyi lakosok, de egyelőre nincs pont az ügy végén. A közösségnek két telket kínáltak fel eladásra (mindkettő három-háromezer négyzetméteres), a vásárláshoz és az építkezéshez szükséges pénz előteremtésére gyűjtésbe kezdtek a muzulmánok.
A nyolcvanas évek óta két szövetségi tartományban (Bajorország és Észak-Rajna-Vesztfália) bevezették a vallási oktatást a muzulmán hitű általános iskolai tanulók számára, de először csak a török anyanyelvi órák keretein belül. Körülbelül 2000-től német nyelven is lehetőség van iszlám oktatáson való részvételre. A tananyag elsősorban nem hittételekre irányul, hanem tájékoztató jellegű. Ennek fő oka, hogy nincs elegendő szakember, tankönyv, illetve nehézkes a párbeszéd az iszlám szövetségekkel is.
Az berlini Iszlám Föderáció (IFB) 2001 óta biztosít harmincegy berlini általános iskolában vallási oktatást, az ő esetükben már érkezett olyan megjegyzés, hogy az oktatás súlypontja nem felel meg az állami előírásoknak és túlságosan az iszlám hirdetésére és a vallásgyakorlásba való bevezetésre helyezik a hangsúlyt.
2014. 10. 22. (XVIII/43)
