Miután alkalmunk nyílt zsidó rabbikkal és palesztinokkal is beszélgetni, még árnyaltabb és egyedibb képet kaphattunk az izraeli társadalomról, amikor az ottani vallási kisebbségek életébe nyertünk némi bepillantást. Felső-Galileába, Gush Halav városába utaztunk, a libanoni határtól egy kőhajításnyira.
E város tartott ki legtovább Galilea vidékén az első zsidó–római háborúban Josephus Flavius szerint. Ma főleg maronita katolikusok és melkita bizánci katolikusok lakják, ám egyharmad részben szunnita muzulmánokat is találunk. Arab nevén Jish városa tehát párját ritkítja a tekintetben, hogy arab és keresztény viszonylagos békében él ugyanazon településen. Alig egy héttel korábban láthattuk, hogy Júdea és Szamaria területén mennyire erős a szegregáció; nem ritkán több méteres falak óvják a zsidó településeket a szomszédos palesztin falvaktól, városkáktól, hisz a korábbi tapasztalatok (lásd: intifádák) azt mutatták, hogy nagy árat kell fizetni, ha megpróbálnak hasonló védelmi rendszerek nélkül együtt élni.
Shadi Khalloul, az Arám Keresztény Szövetség elnöke és az Izraeli Keresztény Toborzó Fórum szóvivője arról számolt be lapunknak, hogy bár a zsidó állam némiképp még fenntartásokkal viszonyul az arab és arám keresztényekhez, a levantei térségben a maroniták egyedülálló módon elismerik Izrael történelmi jogát az Erechez (a Földhöz), amit saját templomaik díszítése során sem rejtenek véka alá.
2014. 08. 21. (XVIII/34)
