Az ókori Róma fényűző gazdagsága puritán kollektivista társadalom volt a mai jövedelemkülönbségekhez képest – állítja Freeland. A kapzsi politikusok prototípusának, Marcus Crassusnak a vagyonáról úgy tartják, hogy a birodalom egy évi teljes költségvetésével volt egyenlő. Crassus jövedelméből 32 ezer átlagos római polgárt tudott volna kifizetni. Ezzel szemben a korábban leggazdagabb – ma csupán második helyezett – magánszemély, Carlos Slim mexikói ingatlan- és befektetési mágnás éves jövedelme 400 ezer mexikói átlagfizetésének felel meg.
A jövedelmi szakadék az utóbbi évtizedekben vált igazán naggyá. Az Egyesült Államokban a második világháború után egy nagyvállalat vezérigazgatója az átlagkereset 52-szeresét kereste, míg ma a különbség 380-szoros. A társadalmi különbségek az ötvenes-hatvanas években annak ellenére csökkentek, hogy a gazdagok ebben az időszakban is szépen gyarapodtak. Sokkal nagyobb hatása volt azonban annak, hogy a középosztály soha nem látott mértékben kiszélesedett. Amerikaiak tízmilliói emelkedtek fel olyan fogyasztási és életszínvonalbeli szintre, amit korábban csak az elit élvezhetett. Egy neves közgazdász, Larry Katz szerint ezekben az évtizedekben a „társadalom összenőtt”, tömegek valósíthatták meg az álmaikat, küldhették az egyetemekre a gyermekeiket – nemcsak Amerikában, hanem Nyugat-Európában is. Nem véletlen, hogy erre a korszakra ma igazi nosztalgiával tekintenek az emberek: nem volt még egy időszak a történelemben, amikor a (szinte) gondtalan jólétet ilyen széles rétegek élvezhették volna.
Mára megváltozott a helyzet. Az ezredforduló óta a fejlett társadalmakban a lakosság 99 százalékának nem javult vagy éppen romlott az anyagi helyzete, miközben a felső 1 százalék – és ezen belül is különösen a top egy ezrelék – vagyona többszörösére nőtt. A válság különösen felerősítette ezt a folyamatot. 2009–2010-ben az amerikai gazdaság 2,3 százalékkal nőtt, ami a korábbi időszakhoz képest jelentős visszaesést jelentett, bár még mindig sokkal biztatóbb volt, mint az európai gazdaságok stagnálása. Azonban ez a növekedés szinte kizárólag a top 1 százaléknál csapódott le, akiknek a jövedelme egy év alatt 11,5 százalékkal emelkedett. A folyamat 2013-ban még markánsabb lett (lásd keretes cikkünk).
2014. 01. 10. (XVIII/2)
