Az emberiség történetének legnagyobb, globális katasztrófáját egyetlen család, Noé és három fia élte túl, feleségeikkel együtt. Az özönvíz utáni generációkat a Teremtés könyve 10. fejezete sorolja fel, itt bukkan fel először Nimród neve mint Noé unokájának, Kúsnak a fia: „Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén.” (Teremtés könyve, 10:8-10)
Khús Noé három fia közül a középsőnek, Khámnak volt az elsőszülöttje, így Nimród eredete ahhoz a családfához köthető, amely legkorábban került konfliktusba az özönvíz utáni új korszakban Istennel. Khám ugyanis – testvéreivel, Sémmel és Jáfettel ellentétben – kicsúfolta apját, amikor az a borkészítés felfedezése során nem kívánatos mellékhatásként lerészegedett. „Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá amit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala, Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.” (Teremtés könyve, 9:2-25)
Csak feltételezések vannak arra, hogy Noé miért unokáját, Kánaánt tette felelőssé azért, mert Khám „meglátta a mezítelenségét”, amikor ittasan feküdt a sátrában. Az egyik Holt-tengeri tekercsen olvasható magyarázat szerint Noé nem mondhatott ki átkot Khámra, mert Isten korábban már közvetlenül megáldotta őt („Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. – Ter. 9:1) Josephus Flavius is a közeli rokonságnak tulajdonítja, hogy Noé inkább Khám fiára mondott ítéletet, akinek nyilván jelentős szerepe volt az incidensben. (A Babiloni Talmudban szereplő egyik kommentár szerint nem egyszerűen kicsúfolták az idős pátriárkát, hanem megerőszakolták, sőt kasztrálták is, hogy ne lehessen további utódja.)
2013. 10. 11. (XVII/41)
