„Az a tény, hogy az ember – bár viszonylagos és korlátozott mértékben – fennhatósága alá vonta az életet, távol tartotta a halál közvetlen fenyegetését. Az így megszerzett játéktérben a hatalom és a tudás eljárásai immár számításba veszik, ellenőrizni és módosítani próbálják az élet folyamatait” – fogalmaz egy írásában Michel Foucault, akit a modern homoszexuális életforma és valamennyi egyéb, alternatív szexuális irányultságú (LMBT-) mozgalom egyik szellemi atyjaként tartanak nyilván. A homoszexuális kapcsolatai miatt 1984-ben AIDS-ben elhunyt világhírű francia filozófus, történész és társainak elméletei egyre nagyobb hatást gyakorolnak a nyugati világ jogi gondolkodására.
Foucault úgy vélte, hogy eredendően csak szexuális tevékenység létezik általánosan, ezért az olyan fogalmak, mint a „heteroszexuális” és a „homoszexuális”, végső soron értelmetlenek. Az eredetileg a liberalizmus zászlaja alatt menedéket kereső LMBT-szerveződések alapvetően ezt a gondolatot felhasználva harcolnak – a magánélethez való jog biztosításán jóval túllépve – az Egyesült Államokban és az Európai Unióban azért, hogy immár a törvényhozás útján is érvényesíthessék érdekeiket.
A szexuális irányultság bármilyen szintű megkülönböztetésének tilalma, továbbá a nemek meghatározásával kapcsolatos, az emberiség eddigi történetében teljesen újfajta jogi szabályozás azonban egy más szintre helyezi az LMBT-közösségek „szabadságharcának” megítélését. Esetükben ugyanis már nem liberális-esélyegyenlőségi, sőt, még csak nem is a melegjogok törvénybe foglalása iránti vehemens küzdelem áll lobbizásuk hátterében, hanem az „újszerű” viselkedési jegyekkel és szexualitással bíró modern személyiség, illetve a biológiai nemiséget felváltani igyekvő, tudományos hangvételű „társadalmi nem” (gender) ideológájának minél szélesebb körű legitimációja.
2013. 09. 27. (XVII/39)
