Az apostolok pedig leveleikben nem a történelmi emlékezés alapján azonosították Jézust a Messiással (Krisztussal), hanem mert minden kétséget kizáróan megtapasztalták, hogy a Názáreti valóságos halála után valóságos, emberi, régi-új testben visszatért közéjük, majd testben felvitetett a mennybe (a legfelsőbb világba), hogy az Atya előtt megjelenjen áldozati vérével, és elkezdje közbenjáró főpapi szolgálatát az emberekért, betöltve egyúttal Isten és ember között közvetítő szerepkörét.
Sem Júdea és a diaszpóra zsidósága, sem a római hatalom számára nem volt kérdéses a Názáreti Jézus személyének történeti hitelessége. Ezt – többek között – a marxizmus egyes képviselői kérdőjelezték csak meg. Jézus a hinduk,
a buddhisták, valamint a muszlimok számára is evidencia mint a világtörténelem egyik legbefolyásosabb történelmi személyisége. A vele kapcsolatos viták középpontjában az Újszövetség Názáretiről tett állításai állnak. A judaizmus Jézust illetően tagadja, hogy ő Isten Fia, valamint föltámadását, illetve messiási mivoltát is. A muszlim világ szintén tagadja Jézus isteni származását és engesztelő áldozatát, de tiszteli mint Messiást. Jézusról kialakított képüknek nem csupán teológiai, hanem aktuálpolitikai, anticionista tartalma is van, ugyanis
2012. 12. 21. (XVI/51)
