Sokatmondó, hogy az Independent 26 nevet tartalmazó listáján a „legszegényebb” Warren Buffet tőzsdemogul, aki 64 milliárd dollárral rendelkezett, mielőtt vagyona nagy részét elkezdte volna szétosztani jótékonysági alapítványok között. Rajta kívül csak két élő milliárdos fért fel a listára: Carlos Slim mexikói befektetési vállalkozó, aki 68 milliárd dollárral a 22., míg Bill Gates, a Microsoft ma már visszavonult alapítója (136 milliárd) a 12. helyet foglalja el.
Vajon ebből az következik, hogy ma nehezebb szupergazdaggá válni? Úgy tűnik, igen, hiszen a vagyonfelhalmozók közül a legtöbben – szám szerint tizennégyen – a 19. században születtek vagy gazdagodtak meg. A szabad versenyes kapitalizmus igazi aranykor volt a milliárdosok számára: ekkor ért csúcsra a lista ezüst- és bronzérmese, a Rothschild- és a Rockefeller-dinasztia, valamint a negyedik helyezett Carnegie-család. Ők a 21. századra is megőrizték, sőt gyarapították a vagyonukat, bár a családi örökség ma már több mint száz utód között oszlik meg. Ebben a korszakban indultak olyan híres kapitalisták is, mint Henry Ford, Cornelius Vanderbilt és John Jacob Astor.
Nem véletlen, hogy a listán az utóbbi két évszázadból – két kivétellel – csak olyanok szerepelnek, akik az iparból, befektetésekből vagy banki tevékenységből gazdagodtak meg. Az egyik kakukktojás Moammer Kadhafi líbiai diktátor, aki zsarnoktársait megszégyenítő szorgalommal csapolta az államkincsár bevételeit. Igaz, hogy 200 milliárd dollárra becsült vagyona sem mentette meg a csúfos végtől. (Egyik volt testőre nemrég elmondta, hogy Kadhafi és 30-40 emberből álló szűk köre szó szerint „kukázott” az utolsó napokban: a körbezárt Szirt városában az elhagyott lakásokból szedték össze a maradék élelmiszereket.)
Kadhafinál szerencsésebb sorsa volt Oszman Ali Khan indiai nizámnak (uralkodónak), akit a Time magazin 1937-ben kora leggazdagabb embereként mutatott be. Az egykor szuverén országként elismert Hyderabad utolsó nizámja többek között hatalmas drágakőgyűjteményéről volt híres. Íróasztalán a 100 millió dollár értékű, 187 karátos Jacob-gyémánt szolgált papírnehezékül, jelezve tulajdonosának mesés vagyonát.
Az iparosodás előtt leginkább a föld és a rang biztosította a meggazdagodás legjobb útját. Az európai uralkodók (II. Sándor cár és Hódító Vilmos) mellett többen az udvari vagy katonai szolgálatukért nyerték vagyonukat, mint például Alan Rufus és William de Warenne, akik a Hódító Vilmos melletti hűséges kiállásukért több ezer négyzetkilométeres birtokot kaptak.
A múltbeli kincseket a lista készítői az infláció átlagos mértékével korrigálták, hogy összevethetők legyenek a mai értékekkel. Néhány egzotikus uralkodó esetében a fennmaradt feljegyzések csak részlegesek, például a lista első helyére került nyugat-afrikai király, I. Musza mansza esetében. A Mali Birodalom uralkodójára akkor figyeltek fel a kortársak, amikor 1324-ben zarándoklatra indult Mekkába. Kíséretében 60 ezer ember és 12 ezer, selyemruhába öltöztetett rabszolga volt. A tevekaraván állítólag 6-8 ezer kilogramm aranyport szállított zsákokban, amelyből a király útközben bőkezűen osztogatott a szegényeknek, különösen Egyiptomban, ahol emiatt az arany értéke évekre a töredékére csökkent. Musza mansza király leszármazottai viszont nem tudták megtartani a mesés gazdagságot. A Mali Birodalom is széthullott, a kincs pedig néhány évtized alatt a hódítók martaléka lett.
A lista egy szempontból teljesen egységes: csak férfiak szerepelnek rajta, bár Sam Waltonnak, a Wal-Mart áruházlánc alapítójának örökösei – özvegye és lánya – közvetve részesei a tekintélyes névsornak. Rajtuk kívül azonban a világ második leggazdagabb asszonya, Liliane Bettencourt, a L’Oreal alapítójának özvegye 23 milliárd dollárjával már közelébe sem érhet a lista utolsó helyén álló Warren Buffettnek.
Felmerül a kérdés, hogy milyen lenne a lista, ha az ókor legendásan gazdag embereit is figyelembe vették volna a szerkesztők. Bár a sorrendet szinte lehetetlen megállapítani, bizonyos, hogy az élmezőnyben szerepelne Salamon király, akit a Biblia kora leggazdagabb emberének nevez. Az uralkodó jövedelme évente 666 talentum, vagyis közel 23 tonna arany volt. Ennek mai értéke 760 millió dollár, így negyvenéves királysága alatt mintegy 30 milliárd dollár bevételre tett szert. De ez Salamon gazdagságának csak az egyik forrása volt, emellett a földbirtokaiból, bányáiból, méneseiből és a királyi ajándékokból ennek többszörösére tehetett szert. A Biblia feljegyzése szerint Salamon idejében olyan sok arany érkezett Jeruzsálembe, hogy az ezüst teljesen elértéktelenedett.
További ókori jelöltek a listára Lídia királya, Kroiszosz, akinek gazdagsága olyan híres volt, hogy nevének latinos változata, Croesus (Krőzus) fogalommá vált. Ő volt az első uralkodó, aki arany és ezüst pénzérméket veretett, és ezzel megteremtette a valódi pénzt, melynek súlyát és fémtartalmát pecsétjével garantálta. Jelentős összeggel támogatta az ókor hét csodája egyikének, a szardeiszi Artemisz-templomnak az építését, de a Kürosz perzsa király elleni hadjárata vereséggel végződött. A pénzverésből tett szert legendás vagyonra I. Dareiosz (Dáriusz) perzsa nagykirály is, akinek neve szintén a gazdagság szinonimájává vált.
2012. 10. 31. (XVI/44)
