Az ideológiai háború megjelenése érvénytelenítette az eddig ismert korlátokat a totális pusztítással szemben, rendkívüli állapotot hozott létre még a demokráciákban is. A jogállamiság megszűnt létezni, és a lakosság totális ellenőrzés alatt élt. Számos állam a béke létrejötte után is folytatta a totális ellenőrzést a lakosság felett: ezek lettek a totális rendszerek. Az atomveszély miatt a háború más eszközökkel, a nemzetközi terrorizmus formájában folytatódott. A terrort az ellenterror követte, miután a kormányok is totális eszközöket építettek be a terrorizmus elleni harcba. Az első és a második világháború áldozatait 10, illetve 59 millióra becsülik. A 20. század második felében 100-130 millióan estek áldozatul az állami és nem állami szervezett erőszaknak. Zömében polgári lakosok, akiket a saját kormányuk megbízásából öltek meg, „békeidőben".
„Az ENSZ-et és a világot meglepetésként érték, legalábbis eleinte, a kilencvenes évek népirtásai" - emlékszik vissza Adam LeBor háborús tudósító, aki húsz éve követi a legnagyobb etnikai tisztogatások (népirtások) útvonalát a Balkánon, Ruandában, Szudánban. Ami a nyolcvanas években a terror/ellenterror stratégiájával indult (Gyilkos mezők. Hetek, 2011. november 25.), egyenesen az új évezred népirtásaihoz vezetett.
A terror/ellenterror nevében már a hetvenes, nyolcvanas években teljes falvakat pusztítottak el. Egy-egy akciónak több száz áldozata volt (például Közép-Amerikában), de az erőszaknak még voltak korlátai, mert - elvileg - volt célja: az ellenterror a terrorszervezetektől akarta elszakítani a lakosságot. A terrorrendszer ugyanis kormányváltó vagy szeparatista szándékkal a hatalomra tört. Az ellenterror oldalán a paradigmaváltás akkor következett be, amikor egy-egy kormány már magától a terrorszervezetet támogató vagy azt passzívan eltűrő lakosságtól kívánt megszabadulni. Ezt a fordulatot azzal a képes hasonlattal indokolták, hogy a terrorista a hal, a lakosság a víz, így ki kell önteni a vizet ahhoz, hogy elkapjuk a halat. A piszkos munkát rendszerint nem a - még többnyire a diktatúrákban is - törvényes kereteken belül működő hadseregre és rendőrségre bízták, hanem a minden törvény felett álló halálosztagokra, illetve félkatonai szervezetekre. Az algériai háború során kifejlesztett terrorizmusellenes háromszereplős modellt - rendfenntartó erők (rendőrség/hadsereg), halálosztagok, félkatonai szervezetek - mind használták az utóbbi évtizedek népirtásai során.
2011. 12. 16. (XV/50)
