A Hetek Közéleti Klubban tartott előadásában említette, hogy az ember akkor szabad, amikor ki meri mondani azt, amit gondol. Kelet-Európában ma mégis sokan gondolnak nosztalgiával a múlt rendszerre, és úgy érzik, hogy baj van a demokráciával. Ön szerint mi lehet ennek az oka?
- Nem hiszem, hogy a demokrácia a hibás azért, mert az emberek nosztalgiát éreznek az előző rendszer iránt. Azért is nosztalgiázhatnak például, mert a fizetést akkoriban központilag garantálták, és az nem függött a piac változásaitól. Az emberek tudták, hogy az állam gondoskodik róluk. Úgy érezhették, hogy stabil az életük. De arra is emlékezniük kell, hogy a stabilitással együtt a szabadságukat is elvették. Ha például kimondták, amit gondoltak, és ezt a hatóságok nem hagyták jóvá, akkor letartóztathatták őket, vagy a gyerekeiket kirúghatták a munkahelyükről. Érdekes, hogy az emberek hajlamosak elfelejteni, mi is az a rabszolgaság, és mit jelent szabadnak lenni. Másrészt viszont a mostani rendszerben valóban nincsenek meg bizonyos dolgok, amik megvoltak a rabszolgaság idején.
A zsidó talmudi örökségben egyébként sok szó esik arról a rabszolgáról, aki annyira szereti a szolgaságot, hogy nem is akar szabad lenni. Az ilyen ember valójában nem érdemli meg, hogy szabad legyen. A kommunista rendszerben nem éltünk szabadon, és a szolgaság miatt kettős gondolkodású emberek voltunk. Ez nem a bűnünk, hanem a tragédiánk volt. Tény azonban, hogy az emberek valóban megszerethetik a rabszolgaságot, és ez hiányozhat is nekik. Némelyek panaszkodnak, a múlton gondolkodnak, ami hiányzik nekik. Az ilyen embernek emlékeztetnie kell magát arra, hogy milyen is volt valójában a rabszolgaság, mennyire rombolta a családot, a közösségeket. Akkor fogja megérteni, milyen szerencsés azért, hogy ma szabadok lehetünk.
2010. 09. 10. (XIV/36)
