hetilap

1967: kilép (lép, nem kizárják) az MSZMP-ből (a hatnapos háború után).1970–1973: Izraellel szolidaritást vállaló röplapokat készít és terjeszt.1973: e tevékenységéért letartóztatják, 1974-ben jogerősen 1 évi fegyházra ítélik, ahonnan 1975 januárjában szabadul.1981–82-ben Krassó György révén kapcsolatba lép a formálódó Demokratikus Ellenzékkel. Részt vesz petíciók megfogalmazásában, tüntetéseken és azok szervezésében, szamizdatkiadványok szerkesztésében, cikkeik írásában és a terjesztésben. A Demszky-féle AB Hírmondó rendszeres munkatársa, 1986 januárjától a Nagy Jenő alapította Demokrata című időszaki szamizdat folyóirat szerkesztője és cikkírója. A Máshonnan Beszélő című időszaki szamizdatkiadvány egyik szerkesztője.1983. december: Salom Független Békecsoport néven önálló orgánumot létesít a magyar zsidóság a Kádár-rendszer gyámsága alóli emancipálására.1987. november: Magyar Zsidó címmel önálló, ellenzéki szamizdat folyóiratot alapít és szerkeszt.1988: többekkel együtt kezdeményezi a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület megalapítását, amelynek egy ideig helyettes főtitkára; meginduló folyóiratának, a Szombatnak egyik szerkesztője. 1989: Bába Iván meghívására a Dátum című független napilap belső munkatársa.1988–90 között a Szabad Európa Rádió budapesti külső munkatársa, illetve tudósítója.Egyik alapítója a Tudományos Dolgozók Szabad Szakszervezetének, amely elsőként törte meg a kommunisták egyeduralmát a magyar szakszervezeti mozgalomban.Egyik alapítója a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a belőle létrejövő SZDSZ-nek; ez utóbbi Országos Tanácsának is tagja egy ideig.Az 1990-ben összeülő első szabadon választott országgyűlés tagja az SZDSZ országos listájáról. 1993-ban kilép a pártból, majd 1994-ben a párt parlamenti frakciójából is, mivel a párt nem támogatja a szélsőjobboldali és horthysta jelenségek elleni fellépéseiben, valamint a lakosság széles tömegeinek érdekeit jobban kifejező politika kialakítását célzó bírálataiban.Az SZDSZ kilencvenegy tagú első parlamenti frakciójában a nyolc legidősebb képviselő egyike, továbbá a politikai okból korábban bebörtönzött hat frakciótag egyike is. Az újfasiszta jelenségeket és az irántuk mutatkozó politikai elnézést, illetve cinkosságot bíráló parlamenti interpellációin túl (és részben azokat már évekkel megelőzően is) mindig is a kemény és világos beszéd embere volt, aki azt tartotta: nem elég némán demonstrálni, meg is kell szólalni. Így lett 1985 októberében a Budapesten megrendezett Európai Kulturális Fórummal párhuzamos Alternatív Kulturális Fórum nyilatkozatának egyik kezdeményezője, és megszövegezője, 1987. március 15-én az első nagyszabású ellenzéki tüntetés spontán szónoka, a 80-as évek végén a budapesti Wallenberg-emlékmű avatásán a hivatalos elhallgatásokat bíráló és leleplező ellenzéki nyilatkozat írója. 1988 augusztusában Krakkóban a Solidarnosc tanácskozásán megjelent magyar ellenzékiek egyike és spontán szónoka, 1991 augusztusában mint parlamenti képviselő a The Israeli Forum nevű nemzetközi parlamentáris rendezvényen az Izraellel szolidaritást vállaló és ezt szorgalmazó nyilatkozat beterjesztője, 1993 januárjában a volt budapesti gettóra és annak szovjet felszabadítóira emlékeztető emléktábla felavatásán a zsidó közösség szónoka. Mindvégig az SZDSZ egyik legtöbbet támadott politikusa, a szélsőjobboldali agitáció és provokációk leggyűlöltebb célpontja, akit saját pártja végül is (kiváltképp az 1993. október 23-ával kapcsolatos szélsőjobboldali provokációk után) cserbenhagyott.1994 óta nyugdíjas; a nyugdíjba beszámítható éveiből kilenc évet elveszített az évtizedek során – főképp politikai okok miatt – elszenvedett elbocsátások és munkanélküli, illetve börtönben töltött időszakok következtében. (Hetek)