Perutól Japánig keresik a hiányzó zsidó törzseket

„Gyorsan, gyorsan Cijjónba!" - énekelte, mit sem tudva e mondat értelméről, az indiai sinlung törzsből származó C'ví Khaute gyermekkorában, aki fiatalemberként felfogva e mondatnak és zsidó származásának jelentőségét, betérve a zsidó vallásba, Izraelbe vándorolt.

A magukat B'né M'násse (Manasse fiai) néven illető sinlung törzs tagjai Északkelet-Indiában, Tibettől délre, Burma és Banglades határán, Mizoram és Manipur tartományban élnek. Amint azt a helyszínre küldött izraeli szakemberek is megállapították, számos szokásuk - többek között a szombat megtartása és a kóser étkezés -, valamint az őseik országa iránti vonzalmuk alátámaszthatja az eredetükről szóló hagyományokat. „Száz évvel ezelőtt apáim azt tanították, hogy Izrael nem a Földön van, hanem valamiféle mennyei hely" - mondja Khaute. Száz évvel ezelőtt a zsidó állam létrejötte az európai zsidók számára is még csupán ábránd volt, mely csak 1948-ban valósult meg.

Izrael tizenkét törzse Jákóbtól (Izrael), azaz a zsidó nép ősatyjának, Ábrahámnak unokájától származik. Az Egyiptomból való kivonulás, Törvényadás, néppé szerveződés és honfoglalás után Izrael törzsei királyságot alapítottak. Első királyuk, Saul után az először csak Júda törzsének vezetőjeként fellépő Dávid hét év múltán egyesítette a tizenkét törzset, létrehozta Izrael egységes királyságát, fővárosául pedig Jeruzsálemet tette meg. Fia, Salamon, itt építette fel az apja által vásárolt területen az Első Templomot. Salamon halála után (i. e. 931) Izrael királysága két részre szakadt: Júdára - mely Júda és Benjámin törzsét foglalja magába -, illetve Izraelre, mely a többi tíz törzset takarja. (E tíz törzsbe tartoznak József fiainak leszármazottai - Efraim és Manasse - külön-külön. A léviták nem kaptak földterületet, hiszen a Szentély körüli feladatokat látták el.)