A materialista világnézet 20. századi világméretű térnyerésének is betudható, hogy a Jézus születéséről szóló evangéliumi beszámolót nagy tömegek meseként és mítoszként fogják fel, amelynek főszereplőjét, Jézust, akár Santa Claus (Télapó) mesefigurákkal is lehet helyettesíteni, már csak azért is, hogy a karácsonyfa alá minél több fantáziaszülte mitikus figura kerüljön. Jézus születésének különböző értelmezései mögött mély világnézeti ellentétek feszülnek. Ha az anyagon kívül nincs semmi, és minden létező dolog visszavezethető és magyarázható az anyag mozgásával és fejlődésével, akkor Jézus születésének keresztény értelmezését csupán tolerálni lehet, de tényállításként, igazságként semmiképpen nem fogadhatja el egy felvilágosult, művelt elme.
A Názáreti születését elbeszélő evangéliumi történet azon a meggyőződésen alapul, hogy a földi civilizáción kívül - sőt a felett - van egy másik világ, amelynek közismert magyar neve: Menny. A két világ között lényeges különbségek állnak fenn, melyeket például a halandóság és halhatatlanság, romlandóság és romolhatatlanság, idő és örökkévalóság, halál és örök élet, anyag és szellem ellentétpárokkal lehet érzékeltetni. Az újszövetségi meggyőződés egyik specifikuma az, hogy e szerint a mennyei vagy természetfeletti lény, személy, a Messiás létformát változtatott, és Isten Fia ember fiává lett a szűz Mária által. Valóságos emberként lépett be az evilágba egy betlehemi istállóban. A keresztény hit szerint az, hogy egy, a földinél magasabb rendű, minden képzeletet felülhaladó, ősi kifejezéssel jelölve „Legfelsőbb Világból" annak egyik legmagasabb rangú személyisége emberként megszületik, egyszeri és megismételhetetlen esemény. Azóta se járt a földön ilyen magas rangú vendég. Ez az egyedülálló történelmi tény az alapja annak, hogy a földi létből felköltözhessünk az Isten lakóhelyére, a Mennybe, sőt a feltámadás után az ember új létformában, de szellemi testben részesülhessen a láthatatlan világ minden javából, értékéből.
A bibliai felfogás szerint az univerzum több valóságos világból áll. A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás elsősorban arra a kérdésre ad választ, hogyan lehet a földi világot az univerzum központjával, a Mennyel integrálni, és az emberiséget átmenteni az időből az örökkévalóságba, a halálból az örök életbe. Mivel a mindenség lényegének egysége a gonosz személyes létezésének a teremtett világra gyakorolt hatása miatt megtört, aminek különösen látható világunk a kárvallottja, amely pusztulás előtt áll, ezért a megoldás kulcsát a Mennyből a földi létbe emberként bejövő Messiás személye és megváltó műve hordozza. A világ válságának teljes körű megoldását azért tartja vallási hitnek a materialista értelmezés, mert ez utóbbi olyan világot tételez fel, melynek lényegét egységesen az anyag képezi, és feltételezése szerint ezen kívül nincs más. Ebben a világképben Jézus születésének evangéliumi beszámolója csupán az emberi fantázia termékeként nyer szerepet, elutasítást vagy műélvezetet, mivel szerintük a transzcendens világ objektívan nem létezik, csupán a vallásos tudatban.