A szkíták ősei mintegy három évezreddel ezelőtt Északnyugat-Ázsiából több hullámban érkeztek Európába. A szkíták megtelepedtek a dél-szibériai sztyeppeövezetben, és Nyugat-Ázsiában is. őket nevezik altáji szkítáknak. A Volga és a Don folyók, valamint a Kaukázus hegyláncai által határolt térségben formálódott ki a jellegzetes sztyeppei szkíta kultúra. Innen vándoroltak a Fekete-tenger vidékére.
Az ókori történetírók élénk érdeklődést mutattak a szkíták iránt. Legrészletesebben a történetírás atyjának is nevezett Hérodotosz följegyzései maradtak ránk, aki személyesen is járt a szkíták között, és értesülései java részét a szkítákkal szoros kapcsolatban álló görög gyarmatvárosok lakóitól szerezte. Leírása szerint a szkíták az i. e. 7. században alapították meg Európa első nomád birodalmát a Fekete-tengertől északra, a mai Ukrajna és Dél-Oroszország területén, amely nyugaton a Dunáig, keleten a Don folyóig terjedt. Az i. e. 5. században Ateasz nevű királyuk alapította a második Szkíta Birodalmat, amely nyugaton a makedónokkal, keleten a szarmatákkal állt harcban. Végül a szarmaták az i. e. 3. században a Krím félsziget vidékére szorították vissza őket, ahol megalapították harmadik és egyben utolsó birodalmukat. Ez mintegy öt évszázadon át állt fenn, mígnem az i. sz. 3. században a térséget elfoglaló gótok elsöpörték a szkítákat, akik a Kaukázus előterébe szorultak vissza, majd a középkor folyamán az iráni oszétok népcsoportjába olvadtak be.
A Kárpát-medencében már több mint huszonhat évszázaddal ezelőtt megjelent a szkíta jellegű népesség.
2009. 04. 17. (XIII/16)
