Charles Sennott, a Boston Globe újságírója néhány éve sikeres könyvet írt arról, hogy a „Közel-Keleten drámai mértékben csökken a keresztények száma”. A „keresztény exodus” következtében az a veszély fenyeget, hogy a kereszténység kihalhat azon a földön, ahol a története elkezdődött – állította Sennott.
Hasonló véleményt fogalmaznak meg a nagy hírcsatornák is. „A keresztények elhagyják a Közel-Keletet” – írta a CNN egyik szalagcíme. „A keresztények elköltöznek Krisztus szülővárosából” – jelentette a BBC.
A „kihalófélben lévő kereszténység” témájához társul az elmúlt évtizedben az akadémiai és médiakörökben világszerte felkapott „Az iszlám átveszi a világot” kezdetű szlogen. Samuel P. Huntington A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvében például azt állítja, hogy a huszonegyedik században a kereszténység aránya világméretekben meredeken csökkenni fog, és a helyét a robbanásszerűen növekvő iszlám foglalja el. „Hosszú távon – írja Huntington – Mohamed lesz a befutó.” A CNN az iszlámot „a világ leggyorsabban növekvő vallásának” nevezte.
Ez a beállítás azonban nem tükrözi a valóságos helyzetet. Miközben tény, hogy a Palesztin Hatóság felügyelete alatt álló területekről a Hamasz és a Fatah gárdistáinak megfélemlítése, sőt erőszakos fellépése miatt sok arab keresztény elmenekült, túlnyomó többségük más iszlám országokban telepedett le, és gyakorolja tovább a hitét.
Bár nem szólnak erről a híradások, a Közel–Keleten ma több muzulmán tér át a keresztény hitre, mint a történelem folyamán bármikor. Sokáig úgy tűnt, hogy a korai kereszténység egyik legsikeresebb missziós területének számító Észak-Afrika – ahol egykor több száz keresztény püspökség működött – az iszlám terjedése után teljesen elveszett a kereszténység számára. (A közelmúltban a katolikus Városmisszió keretében tartott budapesti kerekasztal-beszélgetésen a párizsi érsek is az egyház nagy veszteségének nevezte, hogy az egykor virágzó keresztény közösségekből mára alig néhány maradt – a szerk.)
Ez a helyzet azonban – elsősorban a független, protestáns evangéliumi keresztény irányzat erősödésének köszönhetően – kezd megváltozni. Marokkóban a helyi újságok beszámolói szerint az elmúlt években mintegy 25-40 ezer muzulmán lett kereszténnyé. A marokkói kormány óvatosan nyitott a külföldi – elsősorban amerikai – evangéliumi keresztények felé, hogy bizonyítsa vallási nyitottságát. Engedélyezik Bibliák és más keresztény irodalom bevitelét és terjesztését az országban, és legutóbb Marrakesben 80 ezer fő részvételével szabadtéri gospelkoncertre is sor kerülhetett.
Ahmed Abaddi, VI. Mohamed marokkói király vallásügyi megbízottja a Rosenbergnek adott interjúban azt állította, hogy az uralkodó szeretne kapcsolatokat kiépíteni az Egyesült Államokban élő keresztényekkel, mivel meggyőződése, hogy az „igazi” Amerikát nem Hollywood és a pornográfia, hanem ők képviselik. Abaddi szerint ugyanakkor a muzulmánok áttérése nagyon érzékeny kérdés az országban, mivel történelmi tapasztalataik vannak az erőszakos hittérítésről.
Nem mindenütt kezelik ilyen toleránsan a keresztények számának növekedését.
A szomszédos Algériában – Szent Ágoston szülőhazájában, ahol azonban évszázadokon keresztül szinte teljesen megszűnt a keresztény jelenlét – az elmúlt években több mint 80 ezren váltak Krisztus követőivé. A helyzetet az iszlám vallási vezetők olyan riasztónak ítélték, hogy 2006 márciusában az algériai kormány rendeletben tiltotta meg a muzulmánoknak a kereszténységre való áttérést, sőt még azt is, hogy a kereszténységről tanuljanak. Kettő és öt év közötti börtönbüntetésre, valamint 5 és 10 ezer euró közötti bírságra számíthatnak azok a keresztények, akik a hitükről beszélnek, és „muzulmánokat akarnak rávenni arra, hogy más vallást válasszanak”. A gyorsan növekvő házigyülekezet mozgalom eltiprása érdekében a rendelet azt is megtiltja, hogy keresztények a kormány engedélye nélkül magánházakban találkozzanak.
Szudánban – a polgárháború, a radikális iszlám, az elszabadult üldözés, sőt a nyílt népirtás közepette – még ennél is gyorsabban terjed a kereszténység. 2000 óta több mint egymillió szudáni tért meg Jézushoz, pedig amikor 1956-ban az ország elnyerte a függetlenséget, csak alig néhány ezer keresztény élt ott.
A térségben élő muzulmán vezetők aggodalommal figyelik ezt a trendet.
Salman Al-Odeh szaúdi sejk egyik szónoklatában a Keresztény Világenciklopédia adataira hivatkozva arra figyelmeztette muzulmán hittársait, hogy „1900-ban alig 9 millió keresztény – az összlakosság alig kilenc százaléka – élt Afrikában, 2000-ben 390 millió, amely a teljes afrikai lakosság 48 százalékát jelenti”.
Egy másik vezető szaúdi iszlám tudós, Ahmad Al Katani sejk az al-Dzsazíra csatornán sugárzott interjúban „igazi tragédiának” nevezte azt, hogy – mint mondta – „minden egyes órában 667 muzulmán tér át. Ez azt jelenti, hogy minden nap 16 ezer és minden évben 6 millió muzulmán tér át a kereszténységre”.
Hasonló jelenségek zajlanak Közép-Ázsiában is. Ugyanakkor a legtöbb iszlám országban egy újonnan megtért muzulmánt az a veszély fenyeget, hogy kitagadják a családjából, elveszíti az állását, szóbeli és fizikai bántalmazások érik az iszlám radikálisok részéről, valamint előfordulhat, hogy a hatóságok börtönbe zárják vagy akár ki is végzik.
Idén ősszel például a pakisztáni Swat tartományban bevezették az iszlám törvénykezést, a sariát, ezért az ott élő keresztényeknek választaniuk kellett a hitük elhagyása vagy a menekülés között. Ennek ellenére még a fanatikus iszlám fellegvárának számító Iránban is terjed a keresztény hit. A helyszínen járt egyik amerikai újságíró lapunknak elmondta, hogy az itt zajló ébredés különlegessége, hogy sokan közvetlenül, álmok vagy látomások útján találkoznak Jézussal. A meglepő jelenséget így a mindenütt jelenlévő vallási rendőrség sem tudja kontrollálni. „Az elmúlt húsz évben több iráni tért meg Krisztushoz, mint az elmúlt 14 évszázadban összesen” – állítja Lazarus Yeghnazar Angliában élő, iráni születésű lelkész, aki szerint ez a szám akár az egymilliót is elérheti.
2007. 11. 16. (XI/46)
